A Notre Dame Egyetem szociológusa, Elizabeth McClintock a szakfolyóiratban megjelent tanulmányában a fizikai szépség hatásait vizsgálja a fiatal felnőttek szexuális és romantikus kimeneteleire (vagyis a partnerek számára, kapcsolati állapotukra, közösülés időzítésére). Eredményei nemi eltérést bizonyítanak a preferenciákat illetően.
A párválasztást gyakran hasonlítják a kereskedelemhez, ahol a személyek kimondatlanul becserélik saját "vagyonukat" a partnerük vagyonáért. McClintock kutatása azt mutatja, hogy amint a jó kinézetet be lehet cserélni státuszért és anyagiakért, a vonzerőt az elköteleződésre és a szexuális tevékenység előmenetelére vonatkozó kontrollért is be lehet cserélni. A kutató a következő nemi eltéréseket mutatta ki:
- A fizikailag rendkívül vonzó nők nagyobb valószínűséggel hoznak létre kizárólagos kapcsolatot, mint pusztán szexuális viszonyt. Ezen kívül kisebb valószínűséggel létesítenek szexuális kapcsolatot a partnerrel való ismerkedés első hetében. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a fizikailag vonzó nők nagyobb hatalmukat arra használják a párválasztás piacán, hogy kapcsolataikban kontrollálják a kimeneteleket.
- Nők esetében a szexuális partnerek száma a fizikai vonzerő növekedésével párhuzamosan csökken, míg férfiak esetében ez éppen fordítva működik, minél vonzóbb egy férfi, annál több szexuális partnere van.
- Nők esetében a bevallott szexuális partnerek száma a testsúllyal is kapcsolatban áll. A vékonyabb nők kevesebb partnerről számolnak be. A vékonyság a vonzerő egyik tényezője a nők esetében, ezért egybecseng azzal az eredménnyel, hogy a vonzóbb nők kevesebb szexuális partnerről számolnak be.
McClintock egy másik, nemrégiben készített, egyelőre nem publikált kutatásában a "trófea feleség" sztereotípiáját is megkérdőjelezi, vagyis azt, hogy a nők beáldozzák szépségüket a vagyonért. A kutató szerint a témában készült korábbi kutatások két fontos tényezőt figyelmen kívül hagytak. Először is azt, hogy a magasabb státuszú embereket általában fizikailag vonzóbbnak tartják, valószínűleg azért, mert anyagilag megengedhetik maguknak az ápoltságot. Másodszor, a párválasztásban a legnagyobb erő a hasonlóság: iskolázottságban, rasszban, vallásban és fizikai vonzerőben. McClintock kutatása azt mutatja, hogy ha ezt a két tényezőt számításba vesszük, nem jellemző a nőkre általánosságban az, hogy a szépségüket eladnák pénzért.
