Nemcsak Magyarországon, hanem a legtöbb európai országban is kitolódott a nők életében a gyermekvállalás. Ráadásul minél későbbre időzítik az első szülést, értelemszerűen annál később érkezik a második, harmadik gyermek is - ha egyáltalán érkezik. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint először majdnem 28 évesen lesznek várandósak a magyar nők. A 80-as években ez még 20 és 22 év közé esett.
A KSH azonban átlagol. Manapság már az is "normálisnak" számít, ha a nők 35-40 fölött válnak édesanyává. Csak hát ott van az a fránya biológia, amely nem vagy csak csigalassan követi a társadalmi szokások gyors változásait. 30 felett a fogamzóképesség először csak mérsékelt tempóban, majd egyre gyorsuló ütemben csökken, maga a terhesség is egyre bizonytalanabb kimenetelű. De nézzük, mi az, amit mérhetünk a babára történő várakozás hol boldog, hol kétségekkel teli időszakában. Melyek azok az adatok, amelyekkel a fogamzóképesség mértéke meghatározható?
Egy kis biológia
A női nemi működés ciklikus. A menstruáció átlagosan 28 naponként ismétlődik, bár gyakoriak lehetnek az ettől való eltérések is. Éppen ezért a szakemberek azt szokták mondani, hogy még a 25-31 napos ciklus is normálisnak minősül. Az első napon indul a peteérés a legfontosabb női nemi hormonnak, az ösztrogénnek köszönhetően. Ezt egyébként tüszőhormonnak is nevezik. Magát a folyamatot az FSH, azaz follikuluszstimuláló vagy tüszőérlelő hormon szabályozza. Az FSH hatására több tüsző is fejlődni kezd, de lesz közöttük egy domináns, aminek a hormontermelése a többit visszaszorítja. Ezek aztán tönkremennek és felszívódnak, a domináns tüsző pedig megtermékenyítésre alkalmassá válik.
A peteérés, idegen szóval ovuláció felé haladva az FSH helyett egy másik hormon, az úgynevezett LH, avagy sárgatestserkentő hormon szerepe kerül előtérbe. Akkor következik be ugyanis maga a peteérés, amikor ennek a mennyisége eléri a csúcsot. Ez általában a ciklus 14. napja, de természetesen itt is lehetnek további eltérések. Az ovulációval az érett petesejt kilökődik a petefészekből, a petevezetékbe vándorol, a tüsző pedig átalakul, és sárgatest képződik belőle. Amennyiben nem jön létre megtermékenyítés, a sárgatest elpusztul, a méhnyálkahártya pedig menstruációs vérzés kíséretében leválik. Majd kezdődik minden elölről.
Hormonok, hormonok, hormonok
Összefoglalva tehát láthatjuk, hogy több hormon működése is rendkívül fontos egy nő szervezetében - ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogyha bármelyikkel probléma van, teherbe esni is sokkal nehezebb vagy egyenesen lehetetlen. De vajon miből lehet sejteni, ha baj van? Mert önmagában a menstruáció megléte vagy pontossága még nem jelenti azt, hogy ovuláció is történt. Ezzel együtt, ha túl rövidek vagy túl hosszúak a ciklusok, erre is lehet következtetni.
Mindenesetre több olyan betegség is állhat a háttérben, amelyek nem feltétlenül okoznak fájdalmas panaszokat, csak szépen csendben akadályozzák a várandósságot. Ilyen például a pajzsmirigyműködés zavara, a rendkívül összetett és változatos tüneteket produkáló policisztás ovárium szindróma (PCOS), a cukorbetegség, illetve az ösztrogéndominancia, amikor felborul az elsődleges és a másodlagos nemi hormon, az ösztrogén és a progeszteron aránya. A peteérés elmaradásáról egyébként az LH szintje is tájékoztatást ad, ezt pedig tesztekkel könnyű meghatározni.
Az anti-Müllerian hormon
Minden nő adott számú petesejttel születik, ezért azok idővel elfogynak. Késői gyermekvállalás esetén azonban kulcskérdés, hogy ez pontosan mikor következik be. Az úgynevezett anti-Müllerian hormon szintje sem ad erre pontos választ. Arra viszont igen, hogy van-e még a petefészeknek megfelelő tartaléka, illetve milyen a petesejtek állapota. Az AMH-t a petefészek termeli, mennyisége pedig az életkorral folyamatosan csökken. Így ha pontosan nem is lehet meghatározni, de mindenképpen meg lehet becsülni, hogy mikor, esetleg nem túl korán várható-e a menopauza.
Mit tehet a nőgyógyász?
A peteérést legpontosabban ultrahangos vizsgálattal lehet nyomon követni. Ha gyanúsan sokat kell várni a gyermekáldásra, érdemes az általános nőgyógyászati vizsgálatokon túl ezt is kérni az orvosunktól. A szakemberek legtöbbször hormonvizsgálatokat is javasolnak. Ezek tulajdonképpen egyszerű vérvizsgálatok, amelyekhez a ciklus 3-5. napján történő vérvétel szükséges, és a legtöbb hormon működésére következtetni lehet belőlük.
