"A passzív-agresszív viselkedés egy indirekt viselkedési forma, és általában azokból a negatív érzésekből fakad, amelyeket az illető nem vagy csak nehezen tud közvetlenül vagy nyíltan kifejezni" - foglalja össze a lényeget Jessica L. Griffin klinikai szakpszichológus, a University of Massachusetts Medical School docense, akit a thehealthy.com idéz. Azokra, akikkel így viselkednek, a passzív-agresszivitás érzelmileg rendkívül destabilizálóan hathat, egészíti ki Griffin magyarázatát Dr. Abisola Olulade családorvos. Az érintettek ugyanis kezdetben nem tudják eldönteni, csak ők képzelik-e ezt az egészet, és nem értik, valójában milyen helyzetbe is keveredtek. Ez pedig traumatizáló lehet.
Melyek a passzív-agresszív viselkedés főbb jelei?
Az első és legfontosabb, ami figyelmeztethet, a hátsó szándékkal érkező bókok, mutat rá Griffin. Egy őszinte bók a következőképpen hangzik: "Nagyon szép a ruhád." A passzív-agresszív személyiség azonban így dicsér: "Nagyon szép a ruhád. Nekem is ugyanilyenem volt a gimnáziumban." Érezhető a különbség, igaz? Az első felvidít, a másodiktól azonban jellemzően rosszul érezzük magunkat, mert ítélkezés van benne. Dr. Olulade szerint ilyenkor jelezhetjük az illetőnek, hogy amit mondott, az rosszul esett nekünk, de akár figyelmen kívül is hagyhatjuk a megjegyzést. Ami viszont fontos, hogy ne kezdjünk bele önmagunk kritizálásába, mert a "bók" nem rólunk szól, hanem a passzív-agresszív személyiségről.
A passzív-agresszív ember az érzéseiről sem beszél (vagy csak nagyon nehezen). Lehet, hogy azért, mert depressziós vagy szorong, de az is indokolhatja, hogy fél szembenézni a negatív érzéseivel, és nincsenek megfelelő eszközei sem az azokkal való megbirkózáshoz, szögezi le Dr. Olulade. Ezért lényeges, hogy már gyerekkorban megtanuljunk foglalkozni mind a pozitív, mind a negatív érzéseinkkel, így felnőttként nem válik kórossá az azokkal való viszonyunk. "Ha valakinek nincs lehetősége egészséges módon kifejezni a negatív érzéseit, vagy ha mégis megteszi, akkor gyengének bélyegzik meg, az kifejezetten káros hatással lehet a személyiségére. Ez a többi között passzív-agresszív viselkedéshez is vezethet" - így a családorvos.
Griffin úgy vélekedik, ennek kivédése érdekében mindig igyekezzünk biztosítani barátainkat, családtagjainkat, munkatársainkat, hogy nekünk nyugodtan beszélhetnek arról, mi jár a fejükben, hiszen meghallgatjuk őket. Az is segíthet, hogy amikor úgy látjuk, a másik nincs jól, félrenézés helyett inkább megérdeklődjük, mi van vele.
Jellemző lehet még a passzív-agresszív személyiségekre, hogy nemcsak a saját (negatív) érzéseikről beszélnek nehezen, hanem azzal sem foglalkoznak, hogy másban mi megy végbe. Egyszerűen ignorálják a problémát, vagy azt, akinek problémája van. Griffin szerint a közvetlenség és az őszinteség megoldást jelenthet egy ilyen helyzetben, még akkor is, ha ez meglehetősen kényelmetlen. Ne titkolózzunk vagy szégyenkezzünk, mondjuk el nyíltan, mit érzünk.
Szintén passzív-agresszív viselkedésre utalhat, ha valaki semmiért sem akar felelősséget vállalni, és folyton elkésik, elmulaszt dolgokat, nem figyel semmire. Ebben az esetben is a nyíltság és az őszinte kommunikáció segíthet, mondja Griffin. Hozzuk szóba például az illetőnél, hogy úgy vettük észre, az utóbbi időben több dologról is lekésett, és érdekelne minket, hogy érzi magát ezzel kapcsolatban - esetleg szomorú vagy ideges miatta? Azt is felajánlhatjuk, hogy szívesen meghallgatjuk őt, és segítünk mindenben, amiben tudunk. Szintén jó taktika, ha a saját érzéseinkről beszélünk neki: elmondhatjuk, hogy nagyon rosszul érintett minket, hogy nem foglalkozott egy olyan alkalommal, ami számunkra fontos volt, és sokat készültünk rá. Majd megkérdezhetjük, tulajdonképpen miért is tette azt, amit tett, és hogyan alakíthatnánk úgy a helyzeten a jövőben, hogy mindkettőnknek jó legyen. "Ha vállaljuk a véleményünket és nyitottak vagyunk a megoldásra, az elsőre ijesztőnek tűnhet, de lehetőséget teremt arra, hogy pozitívan záruljon a történet" - így Griffin.
A szakember arról is beszélt: ha valakinek a jelenlétében folyton úgy érezzük, hogy tojáshéjakon járkálunk (félünk, hogyan reagál a mondanivalónkra, tetteinkre stb.), akkor is szinte biztos, hogy egy passzív-agresszív emberrel állunk szemben.
Saját magunkban hogyan ismerjük fel a "rosszat"?
Előfordulhat az is, hogy mi vagyunk azok, akik nem megfelelően viselkednek. De hogyan ismerhetjük fel saját magunkon a passzív-agresszivitás jeleit? Dr. Olulade úgy gondolja, érdemes megnézni, hogyan viselkednek mások, amikor velünk vannak. Feszültek? Igyekeznek elkerülni, hogy beszélni kelljen velünk, amikor pedig mégis sor kerül rá, nem néznek a szemünkbe? Ha a kérdésekre adott válasz az, hogy igen, erős a gyanú: probléma van velünk. "Az is passzív-agresszív személyiségre utalhat, amennyiben folyamatosan negatív visszajelzéseket adunk, szarkasztikusak vagyunk, szabotálunk feladatokat, projekteket, nem tudjuk egészséges módon kifejezni magunkat" - tette hozzá a családorvos.
Amennyiben azt gyanítjuk, hogy passzív-agresszívan viselkedünk, érdemes felkeresni egy szakembert, aki segít feltérképezni, mi lehet a probléma gyökere, tanácsolja Griffin. A terápia abban is segíthet, hogy megtanuljuk, hogyan lehet megfelelő módon érvényesíteni magunkat, és hogyan tudunk nyitottabbak lenni a kapcsolatainkban.
