A premenstruációs szindrómát (PMS) a nők nyolcvan százaléka tapasztalja meg hónapról hónapra valamilyen mértékben. Pontos okát még a szakemberek sem tudják biztosan, több tényező áll a hátterében. Egyrészt a hormonok: az ösztrogén (tüszőhormon) és a progeszteron (sárgatesthormon) szintjének változása, valamint ezek egyensúlyának megbomlása, másrészt a stressz és az egészségtelen életmód ugyancsak hozzájárulhat, hogy elviselhetetlenné váljanak a PMS tünetei.
Bár a PMS-tünetek általában a vérzés kezdete után egy-két napon belül maguktól megszűnnek, a ciklus utolsó 7-10 napjában a premenstruációs szindróma számos kellemetlenségét tapasztalhatjuk magunkon: türelmetlenné válhatunk, gyengülhet a koncentrációs készségünk, jelentkezhet álmatlanság, ingerlékenység, düh, szorongás, túlérzékenység, fejfájás, migrén, pattanások, pluszkilók, evési rohamok, puffadás.
Mit tehetünk a PMS ellen?
A tünetek enyhítésére nem szteroid gyulladáscsökkentők, görcsoldók, fájdalomcsillapítók és/vagy a hormonális fogamzásgátlók jöhetnek szóba. Arra azonban érdemes figyelni, hogy a hormonkezelés nem minden esetben tud segíteni: előfordulhat, hogy hatástalannak bizonyul, vagy akár még fokozhatja is a tüneteket. Bizonyos gyógynövények (mezei cickafark, orvosi vasfű, édeskömény, barátcserje stb.) is hasznosak lehetnek, érdemes igazolt hatású, patikában kapható, gyógynövény alapú készítményeket alkalmazni. Mindezek mellett ügyeljünk az életmódunkra is.
A táplálkozás PMS-re gyakorolt hatása még nem teljesen tisztázott, de egyes kutatások szerint a megfelelő mennyiségű kalcium- és D-vitamin-bevitelnek kifejezetten jótékony hatása lehet a premenstruációs szindróma tüneteire. Az étrend minden esetben tartalmazzon tejet, joghurtot, soványabb sajtokat, zöldségeket.
A rendszeres sport megemeli az endorfinszintet, a mozgás hatására gyorsul a vérkeringés, az emésztés és a méreganyagok kiválasztása is, amelyek mind-mind segítenek a hormonális egyensúly fenntartásában. A jógagyakorlatok is pozitív hatással vannak a női szervezetre: csökkentik a fájdalmakat, enyhítik az esetleges görcsrohamokat, puffadást.
Gondoskodjunk a napi nyolc óra alvásról, mert a kevés alvás súlyosbíthatja a PMS tüneteit, különösen a szorongást és a hangulatingadozást.
Mi az a PMDD?
A PMDD a premenstruációs diszfóriás zavar, ami a PMS súlyosabb megjelenési formája, és a nők öt-nyolc százalékát érinti. Ugyan ennek az állapotnak is vannak fizikai tünetei, de akik ebben a zavarban szenvednek, azok inkább súlyosabb pszichés tüneteket tapasztalnak (például felerősödik az öngyilkosság gondolata).
Hogy pontosan mi okozza ezt a zavart, azzal kapcsolatban még mindig zajlanak a kutatások, akárcsak a PMS esetében. Sokszor úgy foglalják össze, hogy ez egy fokozott érzékenység a menstruációs ciklusra jellemző hormonális változásokra. Egyes kutatási eredmények arra jutottak, hogy a hajlam örökölhető, de kockázati tényező a családban előforduló depresszió vagy mentális betegség, a krónikus stressz, bizonyos traumák vagy a dohányzás is.
Ahhoz, hogy valakit premenstruációs diszfóriás zavarral diagnosztizáljanak, az alábbi tünetek közül legalább ötnek rendszeresen jelen kell lennie a ciklus második felében, azaz a luteális fázis utolsó hetében úgy, hogy az első négy tünet közül legalább egy szerepeljen:
- szomorúság, reménytelenség, önvád érzése;
- feszültség vagy szorongás;
- jelentős hangulatingadozás, sírásra való hajlam;
- tartós irritabilitás, düh, interperszonális konfliktusok;
- a szokásos tevékenységek iránti érdeklődés jelentős csökkenése, a társas kapcsolatoktól való visszahúzódás;
- a koncentráció nehézsége;
- fáradtság, letargia, energiahiány érzése;
- jelentős étvágyváltozás, amely rendszerint falánksággal vagy egyes ételek fogyasztása iránti fokozott vággyal jár;
- hiperszomnia vagy inszomnia (aluszékonyság vagy álmatlanság);
- annak érzése, hogy a külvilág eluralkodik rajta, és nem képes az események kontrollálására;
- fizikai tünetek: mellérzékenység vagy a mellek duzzadása, fejfájás, puffadtság érzése, súlygyarapodás, ízületi vagy izomfájdalmak.
A PMS-hez hasonlóan a PMDD-t az különbözteti meg a többi hangulatzavartól, hogy a tünetek következetesen a luteális fázisban, a menstruáció előtti egy-két hétben jelentkeznek, majd egy-két nappal a menstruáció kezdete után megszűnnek. A hangulatváltozások drasztikusabbak, mint a PMS-ben szenvedőknél, és nehezebben kezelhetők.
Nem szabad megijedni, van segítség!
A PMDD-ben szenvedők közül sokan szelektív-szerotonin-újrafelvétel-gátlóként (SSRI) ismert antidepresszánsokat kapnak, amelyek már órákon belül enyhíthetik a tüneteket. Másik gyakori kezelési lehetőség a peteérést megakadályozó hormonális fogamzásgátlók csoportja. Ezek segítik megelőzni a PMDD-epizódokat kiváltó hirtelen hormonszintváltozásokat. Azok, akik nem reagálnak ezekre a terápiákra, olyan alternatív kezelést kaphatnak, amelyek a nőknél átmeneti, mesterséges menopauzát idézhetnek elő. Az említett kezelésekre egyáltalán nem reagáló nők számára a végső megoldás az ooforektómia, azaz mindkét oldali petefészek műtéti eltávolítása.
