A gyermekkori derékfájásról
A derékfájást, lumbágót, isiászt a köztudat inkább a felnőttkor betegségének tartja és sokan nem értik, hogy környezetükben a gyermek miért panaszkodik derékfájásról, amikor nem rándította meg a derekát és nem cipelt nehezet sem.
Mindjárt az elején felmerül a kérdés, mennyire vegyük a panaszt komolyan. Ennek megállapítását bízzuk a gyermekorvosra, családorvosra, aki eldönti, hogy mit kell tenni, hiszen a szokásos, köznapi okok mellett a deréktáji fájdalom mögött súlyos idegrendszeri, belgyógyászati kórkép is állhat. Utóbbiak szerencsére nem túl gyakoriak a derékfájást okozó betegségek sorában.
Ha a derék fáj, akkor nemcsak mozgásunk változik meg, hanem magatartásunk is. Ingerlékennyé válhatunk, nem találjuk a helyünket, esetleg pont ellenkezőleg, visszahúzódunk, befelé fordulunk, egyhelyben ülünk vagy csak fekszünk. A fájdalom az enyhe kellemetlenség érzettől a súlyos, alig csillapítható fájdalomig terjedhet függően attól is, hogy mi a kiváltó ok.A fájdalom helye azonban nem az, amit a szabó vagy varrónő deréknak nevez, hanem az ágyéki gerincszakasz és a vele funkcionálisan egységet képező keresztcsont, valamint a körülötte elhelyezkedő szalagok, izmok és egyéb képletek. Erről a területről a fájdalom sokszor kisugárzik valamilyen irányba, illetve ide is sugározhat a máshol keletkezett fájdalom. A fájdalom következtében gyakorta csökken azt ágyéki gerinc mozgása, sőt ún. antalgiás, azaz a fájdalom ellen védekező tartás is kialakulhat. Így védekezve a szervezet mintegy elmerevíti, rögzíti a kóros és fájdalmas területet.
Gyakorlati szempontból a gyermekkori derékfájást gerinc eredetű és gerincen kívüli okra érdemes felosztani. Az egyik leggyakoribb derékfájást okozó eltérés az alsó végtag statikai zavarai, főleg a lúdtalp okozta derékfájás. Ilyenkor a fájdalom viszonylag enyhe, nem okoz kényszertartást, a gerincszakasz mozgása nem szűkült be, a helyváltoztatás, helyzetváltoztatás alig akadályozott. A típusos panaszok és tünetek a megfelelő kezeléssel általában jól orvosolhatók.
A hasüregben elhelyezkedő szervek megbetegedése is okozhat deréktáji fájdalmat, mint pl.: máj-epeutak, vagy még gyakrabban a hashártya mögött a hátsó hasfalon elhelyezkedő vese és húgyutak rendellenességei. A fájdalom nagysága különböző lehet, és elhelyezkedése, jellege alapján gondos vizsgálattal, jó esetben már hamar kideríthető a derékfájdalom igazi oka.
A derékfájás gerinc eredetű okai gyermekkorban még színesebb képet mutatnak, mint a felnőttkori esetek. Ennek magyarázata az, hogy felnőtt korban szinte népbetegségnek tekinthető és főleg a felnőtt munkaképes korosztályt érintő derékfájások hátterében túlnyomó részt a csigolyák közti porckorongok degeneratív elváltozásai és azok következményes herniációi (porckorongsérv) állnak, amelyek tünetileg a közismert isiász szindróma képében jelentkeznek és ritkán okoznak diagnosztikai nehézséget.
Ezzel szemben gyermekkorban nincs ilyen, a fentiekhez hasonlítható kitüntetett gyakoriságú megbetegedés, viszont viszonylag széles a lehetőségek skálája.
- Mechanikus zavarok
- Fejlődési rendellenességek
- Gyulladásos folyamatok
- Tumoros betegségek
Ugyancsak számos gyulladásos jellegű elváltozás okozhat deréktáji gerinc panaszokat. Ilyenek például a gyermekkori reumatikus rendellenességek, gyulladások. A sacroiliacalis (keresztcsonti) ízület gyulladásai, a porckorongok gyulladása vagy gyulladásos jellegű meszesedése, nem beszélve a csigolyák gennykeltők okozta vagy tuberkulotikus csontvelő gyulladásairól, amelyek mind-mind komoly panasszal járó súlyos állapotok.
Erzért igen fontos, hogy a deréktájék jelzéseire nemcsak gyermekkorban, hanem minden életkorban fokozottan figyeljünk oda! A panaszok kialakulásának többségét megelőzhetjük a helyes, mozgásban gazdag, tevékeny életmóddal, megfelelő lábbelik viseletével, rendszeres úszással, sportolással. Ha mindezt megtesszük, akkor nagy valószínűséggel derekunk egy hosszú életen keresztül sem fog panaszt okozni.