A gyermekkori derékfájásról

Gyermekkorban is több oka lehet a deréktáji fájdalomnak, diszkomfort érzésnek akkor is, ha a gyermeket nem érte sérülés sportolás vagy játék közben. A számos ok közül a teljesség igénye nélkül vesszük sorra az alábbiakban a leggyakrabban derékfájást kiváltó állapotokat.

Mindjárt az elején felmerül a kérdés, mennyire vegyük a panaszt komolyan. Ennek megállapítását bízzuk a gyermekorvosra, családorvosra, aki eldönti, hogy mit kell tenni, hiszen a szokásos, köznapi okok mellett a deréktáji fájdalom mögött súlyos idegrendszeri, belgyógyászati kórkép is állhat. Utóbbiak szerencsére nem túl gyakoriak a derékfájást okozó betegségek sorában.

Az egészséges derék létezéséről nem veszünk tudomást. Ilyenkor derekasan álljuk az élet megpróbáltatásait, derék ember módjára viselkedünk. Elég azonban egy rossz mozdulat és derékba törhet akár karrierünk is. Különösen, ha beadjuk a derekunkat és nem derekán ragadjuk meg a dolgok irányítását. Ezek és az ezekhez hasonló kifejezések is jól példázzák a deréktáj anatómiai fontosságát összevetve az élet fontos történéseivel.

Ha a derék fáj, akkor nemcsak mozgásunk változik meg, hanem magatartásunk is. Ingerlékennyé válhatunk, nem találjuk a helyünket, esetleg pont ellenkezőleg, visszahúzódunk, befelé fordulunk, egyhelyben ülünk vagy csak fekszünk. A fájdalom az enyhe kellemetlenség érzettől a súlyos, alig csillapítható fájdalomig terjedhet függően attól is, hogy mi a kiváltó ok.A fájdalom helye azonban nem az, amit a szabó vagy varrónő deréknak nevez, hanem az ágyéki gerincszakasz és a vele funkcionálisan egységet képező keresztcsont, valamint a körülötte elhelyezkedő szalagok, izmok és egyéb képletek. Erről a területről a fájdalom sokszor kisugárzik valamilyen irányba, illetve ide is sugározhat a máshol keletkezett fájdalom. A fájdalom következtében gyakorta csökken azt ágyéki gerinc mozgása, sőt ún. antalgiás, azaz a fájdalom ellen védekező tartás is kialakulhat. Így védekezve a szervezet mintegy elmerevíti, rögzíti a kóros és fájdalmas területet.

A gyermekkori derékfájás a szakemberben is sok aggodalmat keltő panasz, bár az esetek egy részében már kezdetben jól meghatározhatók a radiológiai elváltozások, amelyek a biztos diagnózis alapját képezik. Sokszor viszont csak az igen gondos megfigyelés és a radiológussal, ideggyógyásszal, idegsebésszel való igen szoros együttműködés vezethet az eredményes kezelés szempontjából elengedhetetlen pontos kórisme felderítéséhez.

Gyakorlati szempontból a gyermekkori derékfájást gerinc eredetű és gerincen kívüli okra érdemes felosztani. Az egyik leggyakoribb derékfájást okozó eltérés az alsó végtag statikai zavarai, főleg a lúdtalp okozta derékfájás. Ilyenkor a fájdalom viszonylag enyhe, nem okoz kényszertartást, a gerincszakasz mozgása nem szűkült be, a helyváltoztatás, helyzetváltoztatás alig akadályozott. A típusos panaszok és tünetek a megfelelő kezeléssel általában jól orvosolhatók.

Ugyancsak gerincen kívüli oknak tekinthető és kamaszkorban elég gyakori a csípőlapátokon tapadó törzsizomzat húzása okozta, mozgással összefüggő fájdalom. Ennek oka a még el nem csontosodott félig-meddig porcos csípőtaréj érzékenysége. Ez is viszonylag enyhe, jól körülírható, könnyen megszűntethető panasz.

A hasüregben elhelyezkedő szervek megbetegedése is okozhat deréktáji fájdalmat, mint pl.: máj-epeutak, vagy még gyakrabban a hashártya mögött a hátsó hasfalon elhelyezkedő vese és húgyutak rendellenességei. A fájdalom nagysága különböző lehet, és elhelyezkedése, jellege alapján gondos vizsgálattal, jó esetben már hamar kideríthető a derékfájdalom igazi oka.

Gyermekkorban is előfordul, hogy különböző lelki problémák valamely testrészre lokalizált formában jelentkeznek. Az ilyen, ún. pszichés eredetű panaszok komoly gondot jelenthetnek, mert csak alapos kivizsgálás után lehet kimondani negatív leletek birtokában és pszichológus szakemberrel konzultálva, hogy a derékfájásnak nincs szervi oka.

A derékfájás gerinc eredetű okai gyermekkorban még színesebb képet mutatnak, mint a felnőttkori esetek. Ennek magyarázata az, hogy felnőtt korban szinte népbetegségnek tekinthető és főleg a felnőtt munkaképes korosztályt érintő derékfájások hátterében túlnyomó részt a csigolyák közti porckorongok degeneratív elváltozásai és azok következményes herniációi (porckorongsérv) állnak, amelyek tünetileg a közismert isiász szindróma képében jelentkeznek és ritkán okoznak diagnosztikai nehézséget.

Ezzel szemben gyermekkorban nincs ilyen, a fentiekhez hasonlítható kitüntetett gyakoriságú megbetegedés, viszont viszonylag széles a lehetőségek skálája.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a gerinc eredetű derékfájás okai négy fő csoportra különíthetők el:

• Mechanikus zavarok
• Fejlődési rendellenességek
• Gyulladásos folyamatok
• Tumoros betegségek

Talán alig hihető, de azért gyermekkorban is ha ritkán, de előfordul a porckorong sérv az említett isiászos tünetegyüttest okozva. Máskor a testtartás olykor alkatilag meghatározott eltérései és a különböző izomösszehúzódások azok a problémák amelyek még deréktáji mechanikus zavarokat okozhatnak.

A fejlődési rendellenességek csoportjába sorolhatjuk tágabb értelemben a gerincferdülés bizonyos típusait, amelyek ritkán szintén okozhatnak panaszt. Ugyanezen az alapon sorolható ide a kamaszkori ún. Scheuermann betegség ágyéki gerincre lokalizált formája is. Mivel az ágyéki gerinc igen változatos fejlődésű, a veleszületett variációk okozta kisebb teherviselő képességből adódó panaszok miatt nem ritkaság az ún. lumbalizáció, szakralizáció észlelése. Ezek az állapotok az ágyéki csigolyának a keresztcsonthoz (szakralizáció) vagy a keresztcsontnak az ágyéki csigolyához hasonulását (lumbalizáció) jelentik. Végül, de távolról sem utolsó sorban ebbe a csoportba tartozik a gyermekkori gerinceredetű derékfájdalmat viszonylag leggyakrabban okozó elváltozás, a spondylolysis és -listhesis. Az elváltozás lényege, hogy a csigolyaív adott szakaszán keskenyebb, megnyúlik, vagy csontos folytonossága megszűnik és itt elmozdulás jön létre. A kialakuló mikromozgások fájdalmat gerjesztenek. Ha ez az elváltozás az adott csigolyaív mindkét -jobb és bal- oldalán létrejön, kialakulhat a csigolya előrecsúszása az alatta lévő csigolyához képest, azaz a spondylolisthesis.

Ugyancsak számos gyulladásos jellegű elváltozás okozhat deréktáji gerinc panaszokat. Ilyenek például a gyermekkori reumatikus rendellenességek, gyulladások. A sacroiliacalis (keresztcsonti) ízület gyulladásai, a porckorongok gyulladása vagy gyulladásos jellegű meszesedése, nem beszélve a csigolyák gennykeltők okozta vagy tuberkulotikus csontvelő gyulladásairól, amelyek mind-mind komoly panasszal járó súlyos állapotok.

Ezeknél csak a daganatos betegségek csoportja súlyosabb. Ezek a daganatok legyenek azok a gerincoszlop daganatai vagy a gerinccsatornán belül elhelyezkedő daganatok mindig problémát jelentenek még akkor is, ha szövettani értelemben nem rosszindulatúak, mert térszűkítő, helyfoglaló tulajdonságuk miatt komoly működési kieséseket, funkciózavarokat okozhatnak.

Erzért igen fontos, hogy a deréktájék jelzéseire nemcsak gyermekkorban, hanem minden életkorban fokozottan figyeljünk oda! A panaszok kialakulásának többségét megelőzhetjük a helyes, mozgásban gazdag, tevékeny életmóddal, megfelelő lábbelik viseletével, rendszeres úszással, sportolással. Ha mindezt megtesszük, akkor nagy valószínűséggel derekunk egy hosszú életen keresztül sem fog panaszt okozni.