Az 55 év felettiek általában sokkal könnyebben viselik a csendet, mint a fiatalabb generációk. A szakértők szerint ugyanis aki 1970 előtt született, még olyan világban nőtt fel, ahol a mindennapokat jóval kevesebb inger kísérte, ezért a csend természetes része volt a napjainak – állítja kognitív pszichológiai kutatásokra hivatkozva a spanyol nyelvű Okdiario.
Csend, nyugalom – van, akit megnyugtat, van, akit megőrjít
A pszichológia szerint az agy már gyermekkorban alkalmazkodik a környezet ingerterheléséhez. Az idősebb generációk számára a csend ezért nem kellemetlen hiányállapotot, hanem pihenést, feltöltődést jelenthet, ideális környezetet az elmélkedésre. Ezzel szemben a digitális eszközök folyamatos használatához szokott fiatalabbak gyakran nehezebben viselik a csendet, és ösztönösen újabb ingereket keresnek.
A kutatások ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy legtöbb esetben a nyugodt, ingermentes időszakok támogatják
- a koncentrációt,
- a memória működését és
- az érzelmi egyensúlyt, illetve
- csökkenthetik a stresszt.
A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák: nem arról van szó, hogy egyik generáció jobb lenne a másiknál. Inkább azt mutatja a jelenség, hogy a környezet és az életmód jelentős hatással van arra, hogyan viszonyulunk a nyugalomhoz és a csendhez.