A sport és az asztma viszonya megváltozott
"Nem sportolhat, és írok egy igazolást is, hogy felmentsék testnevelés óra alól a gyermekét" - mondták régen az orvosok a szülőknek, mikor az aggódó szülő kivizsgáltatta gyermekét, és a diagnózis során kiderült, hogy a gyermek asztmás.
Az elmúlt évtizedekben a sport és az asztma megítélése jelentős változáson ment át és emellett változott az asztma kezelése és gondozása is. A szabadidős sportolóktól egészen az olimpiai, világbajnok versenyzőkig sokan szenvednek az allergia és az asztma kellemetlen tüneteitől. A sport számos esetben az asztma gyógykezelésének egyik kiegészítő módja is lehet.
Több vizsgálati eredmény is bizonyította, hogy az asztmások állapotának javulásához igenis szükség van a sportra, de nem mindegy, mit sportolnak, és azt hogyan teszik. (Példaként érdemes megemlíteni a gyermekkori asztmák és az úszás kapcsolatát.)
Az intenzív fizikai aktivitás igénybe veszi szervezetünket, és fokozott működésre kényszeríti. Így az asztmások kerüljék a száraz, hideg levegőn történő sportolást, mert ez könnyen köhögésbe, fulladásba csaphat át, de természetesen a gyenge fizikális állapot is kiválthatja mindezt. Ha valaki asztmás, az nem jelenti azt, hogy mozgásszegény életmódra van ítélve, de semmiképpen nem ajánlatos túlterhelni szervezetünket. Fontos a fokozatosság, a mértékletesség betartása.
Alapvető a helyes légzés kialakítása
A légzési betegségek nagy részében - így az asztmában is - a légzés egésze megváltozik. Sérül a légzés idegi szabályozása, mechanikája, funkciója, a mellkas statikája és dinamikája. Mivel a légzés komplex sérüléséről van szó, a légzőtorna az asztmás gyerekek kezelésének elengedhetetlen része. A civilizációs ártalmak által veszélyeztetett, még teljesen panaszmentes fiatalok számára is hasznos és ajánlott a megfelelő légzőtorna elsajátítása és gyakorlása.
Ennek célja a helyes légzéstechnika elsajátítása és a helyes légzésritmus megtanítása mellett a különböző tüdőterületek átlélegeztetése, és a légzőizmok erősítése. Az életkorral változik az asztma. A pubertáskor környékén az asztmás betegek tünetei változnak, ritkán erősödnek, inkább csökkennek vagy szénanáthás panaszokba (vizes orrfolyás, gyakori tüsszögés szempirosodás, könnyezés) mennek át. Az asztmás beteg rendszeres ellenőrzést, gondozást igényel, és évente legalább 3-4 alkalommal ajánlatos felkeresnie kezelőorvosát, hogy a változások függvényében a szakember módosíthassa a gyógyszerelést, ha az éppen szükséges. Manapság a hazánkban elérhető gyógyszerkincs széles spektrumú lehetőséget kínál az asztmagyógyszerek körében is.
Engedjem sportolni?
Néhány szülő még ma is kéri gyermeke számára az iskolai testnevelés alóli felmentést, mivel a fizikai terhelés - különösen a tartós, hosszú futás vagy a rövid ideig tartó, de intenzív, dinamikus testmozgás - sok gyermeknél asztmás panaszokat vált ki. Az ideális megoldás számukra nem a fizikai aktivitás teljes beszüntetése, hanem egyrészt a mértékletes (akár könnyített) testmozgás megvalósítása, másrészt ma már beszerezhetők olyan kiváló gyógyszerkészítmények (spray-k), amelyek megfelelő használata mellett nyugodtan sportolhat az asztmás beteg. Amennyiben a légzésfunkciós adatok a terhelés során megfelelőek, az asztmások a sporttól nem tiltandók. Az eleinte sok panasszal küszködő asztmás gyermek komoly sportteljesítményeket is elérhet kontrollált, fokozatos terhelés, állandó monitorozás és fejlesztés mellett. Az asztmás futhat, tornázhat, sportolhat, de ha a fizikai terhelés fulladást vált ki nála, a - légzésfunkciós vizsgálatok által igazoltan hatékony -gyógyszerek alkalmazása megelőzheti a panaszt.
A sport jótékony hatása
A fizikai tréning, a sport, a mozgásterápia kiemelt jelentőségű az asztmások körében. A rendszeres testedzés jótékony hatást fejt ki a légzőszervi betegségekben szenvedőkre is. A folyamatos fizikai aktivitás hatására edzettségük, állóképességük fokozatosan nő, csakúgy mint szervezetük ellenálló-képessége. Ennek következtében a légzésfunkciós értékei javulnak, egy belégzéssel több oxigénhez jutnak, és folyamatos sportolással elérhető az is, hogy szervezetük oxigén-kihasználási képessége is javuljon. A hosszú távú, ciklikus mozgással járó sport- és szabadidős tevékenységekkel, mint a túrázás, biciklizés, futás, úszás, gyaloglás és séta, jól fejleszthetők a szervezet keringése (tüdő-szív traktus). A szakemberek az úszást tartják optimálisnak, mert a kedvező légnedvesség és hőmérséklet következtében az enyhe és középsúlyos asztmásoknál csökkenhet a hörgőszűkület, sőt akár el is maradhat. Vizsgálatok eredményei bizonyítják, hogy az úszás hatására a szervezet oxigénfelvétele javul, az asztmások fizikai teljesítménye növekszik. Több sportegyesület foglalkozik asztmás gyerekek úszástanításával, ahol szakedzők irányításával tudatosan elkészített edzésprogramban vesznek részt a gyerekek. Az asztmások komplex kezelésén belül a rendszeres fizikai aktivitás, a sportmozgás - a betegség jellegét, súlyosságát, aktuális állapotát figyelembe véve - nemcsak javasolt, hanem szükséges is. Az asztmás élsportolók körében nyert tapasztalatok és a legfrissebb kutatások azt látszanak igazolni, hogy a jó fizikai erőnléttel rendelkező asztmásoknál kevesebb az asztmás roham, kisebb a gyógyszerszükséglet, és jobb életminőség érhető el.
A rossz erőnléttel rendelkező asztmások légzésfunkciós paraméterei alacsonyak, keringési funkciójuk gazdaságtalan, így könnyebben kaphatnak asztmás rohamot. Előfordul az asztmás betegeknél az is, hogy a mozgástól való félelem miatt passzív életmódot élnek, ami helytelen. Természetesen élsportolók esetén az asztmaellenes szerek használata bejelentési kötelezettséggel jár, pl. efedrintartalmú gyógyszer vagy légzéskönnyítő sprayk (pl. salbutamol) alkalmazásakor.
Extrém sport és az asztma
Vannak azonban olyan szabadidős tevékenységek, sportágak, amik viszont nem ajánlottak az asztmában szenvedőknek. Ilyen pl. az oxigénpalackos búvárkodás, ami a levegő nagy nyomása miatt különösen nagy kockázati tényezőt jelenthet. A magashegyi túrázás, expedíciózás során a ritka levegő extrém módon megterheli a szervezetet, és a nem megfelelően akklimatizált sportoló agy- illetve tüdőembóliát kaphat. Az ejtőernyőzés, siklóernyőzés sem tartozik kifejezetten az asztmásoknak javasolt sportágak közé. Számos síelő, korcsolyázó pedig a hideg levegő hatására kialakuló nedves orrnyálkahártya-gyulladástól szenved, mivel az orrnyálkahártya nemcsak az allergénekre, hanem a hőmérsékletre is érzékeny. A rhinitis kezelésére a gyors reakcióidőt igénylő sportoknál antihisztaminokat, légzéskönnyítő szereket, valamint spray-ket alkalmaznak.
A Föld gyomrában az asztma ellen
Régóta ismert, mostanában egyre népszerűbb a barlangterápia is. Korábban csak pihenőkúrákat, esetleg légzőtornát végeztek a különleges klimatikus viszonyokat nyújtó barlangokban, de ma már működik egy barlangi túrákat tartó sportterápiás egyesület asztmás gyermekek számára. Ez a mozgásterápia nem gyógytorna-jellegű, hanem inkább izgalmas, érdekes program, amely természeti felfedezéssel párosul, de ugyanakkor rendszeresen végezve az asztma jelentős javulását eredményezheti.
