A kutatást Robert C. Strunk, a Washington Egyetem Orvosi Karának gyermekgyógyász professzora vezette. A kutatásban több mint ezer gyermek vett részt az 5-12 éves korosztályból, akiket a Gyermekkori Asztma Kezelési Program (CAMP) klinikai szakaszában kezeltek enyhe és középsúlyos asztmával.
Több mint négy éven át kezelték őket nyolc központban, három csoportra osztva. Az egyik csoport naponta kétszer kapott inhalációs budezonidot (kortikoszteroid), a másik belélegezhető, nem szteroid alapú gyógyszert, a harmadik csoport pedig placebót. Mindegyiküknek adagoltak albuterolt, ami gyorsan enyhíti az akut tüneteket, illetve szájon át alkalmazott kortikoszteroidokat is. Közülük 943 gyereket követtek nyomon rendszeres időközönként, míg el nem érték a felnőttkori testmagasságukat. Strunk elmondása szerint ezt az időpontot nőknél 18, a férfiaknál 20 éves korra tették.
A kísérlet végét követő első 4 és fél évben a kutatók félévente mérték meg a betegek súlyát és magasságát, az azt követő 8 évben pedig évente egyszer vagy kétszer. Az átlagos felnőttkori magasság 1,2 cm-rel maradt el a budezonidos csoportban a nedrocomilos, illetve a placebós csoporthoz képest. A leglassabban azok nőttek, akik 5-11 évesen kezdték kapni a budezonidot . A lelassult ütemet csak a négyéves kutatás első két évében tapasztalták. A folytatás során azt figyelték meg, hogy a budezoniddal kezelt gyerekek 3,8 cm-rel alacsonyabbak maradtak. "Ez meglepett bennünket, mert korábban azt tapasztaltuk, hogy a növekedés lelassulása csak átmeneti, és nem érinti a felnőttkori testmagasságot" - jegyezte meg Strunk. "Igaz, hogy azon kutatások közül egy sem kísérte végig a betegek sorsát a gyógyszerszedés megkezdésétől a felnőtt testméretek eléréséig."
Strunk hozzátette, hogy a kutatók számos egyéb, növekedést esetlegesen befolyásoló faktort is megvizsgáltak, mint amilyen a nem, a kísérlet kezdetén betöltött életkor, a betegség fennállásának időtartama, a származás, a tünetek súlyossága és a bőrpróbák eredménye. "Kiderült, hogy ezek közül egyik sem számított. A szülők testmagasságát is felmértük, de ez sem befolyásolta az eredményeket" - mondták a kutatók.
A St. Louis Gyermekkórház orvosai mindig gondosan nyomon követik az inhalációs szteroidokra szoruló kis betegeik növekedését. Minden vizsgálat alkalmával megmérik őket, egy görbe segítségével tartják számon fejlődésüket. "Ha valamelyikük nem a várt ütemnek megfelelően növekedik, előfordulhat, hogy csökkentjük a szteroidadagját" - mondta Strunk, aki ebben a kórházban kezel asztmás gyermekeket. "Úgy véljük azonban, hogy kicsit több mint egy cm-es elmaradás nem akkora nagy baj, hogy emiatt bárkit megfosszunk a kiegyensúlyozott kezelés lehetőségétől. Mindig a legkisebb hatékony dózist alkalmazzuk a tünetek féken tartása és az aggodalmak eloszlatása végett." A budezonidhoz hasonló, inhaláció útján a szervezetbe juttatott kortikoszteroidok a leghatékonyabb gyulladáscsökkentők asztmás megbetegedés esetén, mely az Egyesült Államok gyermekkorú lakosságának 9,4 százalékát érinti. Az eredményekről az Európai Légzőszervi Társaság bécsi ülésén számoltak be, nyomtatásban pedig a New England Journal of Medicine tette közzé.
