A Lajtától Nyugatra már hódít az a magyar diagnosztikai készülék, amely egy mesterséges intelligencián alapuló szoftverrel forradalmasíthatja a vizelet vizsgálatát.
A szakrendelőkből jól ismert műanyag pohárkákat ugyan még nem kell nyugdíjba küldeni, a labororvosok és -asszisztensek viszont hamarosan megszabadulhatnak az általuk - finoman szólva - sem kedvelt, pepecselős vizeletvizsgálat nyűgétől. Legalábbis ezt a reményt kelti a 77 Elektronika Kft. legújabb orvosdiagnosztikai készüléke, az automata vizeletlabor, amelynek készítői lapunk megjelenésével egy időben veszik át a Magyar Innovációs Szövetség idei különdíját.
A szóban forgó kütyü - melyet a nálunk gazdagabb Német- és Olaszországban már rendszerbe is állítottak - egyfajta fordulópontot jelenthet a diagnosztikában. A vér vizsgálatának automatizálása több mint három évtizeddel ezelőtt elkezdődött. Már Magyarországon is több mint húsz éve a mindennapi praxis részei a vér legkülönfélébb tulajdonságait "önmaguktól" analizáló berendezések, a veseterméket viszont mindmáig - igaz, mikroszkópos - szemrevételezéssel elemzik. A leadott vizelet az ominózus műanyag pohárból kémcsőbe, majd pipettába, onnan pedig a górcső tárgylemezére kerül.
Ez a módi, illetve a két emberi nedv vizsgálata közötti különbség azért is meglepő, mert miközben a vér diagnosztikai célú vizsgálata csupán az 1800-as évek közepén kezdődött, a vizeletből - annak 29-féle attribútuma alapján - már az ezer évvel ezelőtti Közel-Keleten, majd Európában is felállítottak különféle diagnózisokat az orvosdoktorok - derül ki Barabás Katalin orvostörténész összefoglaló tanulmányából. E szerint a folyékony matéria édes ízéből például a napjainkban cukorbajként diagnosztizált tünetegyüttesre gyanakodhattak a korabeli kirurgusok, a vizeletszűrletben található kristályokból pedig hólyagkőre következtethettek.
"A vérrel kapcsolatos diagnosztikai fejlesztések, az orvoslásban tábornoki rangban lévő sebészet igényének köszönhetően, előnyt élveztek" - mutat rá a két folyadék analízisének fejlesztése közötti distancia másik okára Roy Porter brit orvostörténész a legújabb kori medicina vívmányait taglaló, a világhálón közzétett cikkében. Miközben tehát a kórházi, kutató-központbeli laboratóriumokban az 1990-es években a vérrel telt (vonalkóddal azonosíthatóvá tett) fiolák - rendkívül sokféle - analízisét már tudós gépek végezték, a vizeletvizsgálatban több évtizeden át szinte semmi nem változott.
Az informatika fejlődésének köszönhetően aztán megjelentek a vizelet kémhatását - a lakmuszpapíros elven - mérő masinák, majd az ezredfordulón a vizeletüledékben található különféle "maradványokat" (vörös- és fehérvérsejtek, baktériumok, húgykősavkristályok) regisztráló automaták is. Ezek működésének az a lényege - tudható meg például Sárváry Enikőnek, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikája tudományos főmunkatársának 2006-os cikkéből -, hogy egy nagy sebességű, másodpercenként 24 felvételt készítő kamerával egyenként fényképezik le az egy sejtvékonyságú csőben haladó folyadékban lévő alakos testeket. Ezek után a képkockákat szortírozzák, s egy 26 ezres adatbázis alapján azonosítják a különféle részecskéket. E masinák hátránya ugyanakkor, hogy a gépi eredményeket - szükség esetén - csak a hagyományos, mikroszkópos módon lehet kontrollálni.
A most innovációs különdíjjal visszaigazolt magyar fejlesztés ennél lépett tovább. "Abban újítottunk, hogy nemcsak a minták kezelését, de a mikroszkópos felvételek készítését, sőt kiértékelését is automatizáltuk, s ezzel a minimálisra csökkentettük az emberi tévedés lehetőségét" - állítja a magyar cég fejlesztési igazgatója, Bayer Gábor. Azt követően, hogy a páciensek a szokásos módon leadják a mintát, s az a kémcsőbe kerül, mindent az automatika végez el: a mintát a küvettának nevezett speciális kialakítású tárgylemez üregébe szivattyúzza, centrifugálja, majd a manuális mikroszkópnál megszokott mikronos felbontású, teljes látószögű felvételt készít róla - mintánként összesen tizenötöt. A legnagyobb kunszt ezek után jön: a mesterségesintelligencia-fejlesztésekben használatos neurális hálókon alapuló célszoftvere segítségével a gép ki is elemzi a nagy felbontású képeket - jelenleg egy óra alatt mintegy 1200-at. (Összehasonlításként: egy nagyobb magyarországi szakrendelőben naponta átlagosan 5 0-2 50 mintát elemeznek.) A program tulajdonképpen az emberi idegpályák működését modellezi, legfőbb erénye pedig a tanulékonyság, vagyis képes a közös tulajdonságok alapján szűrni, a hasonlókat csoportosítani, illetve megkülönböztetni. "Több tízezres adatbázissal tanított szoftverünk az emberi szem 50 százalékával szemben 8 0-9 0 százalékos biztonsággal ismeri fel a vörösvérsejttől a hámsejteken át a kristályokig az üledékben előforduló alakos elemeket, és ami a legfőbb, nem fárad el" - így Bayer. Az automata vizeletlabort egyébiránt úgy programozták, hogy amikor súlyosabb (például vese- vagy máj-) betegségre utaló jeleket észlel, erre automatikusan figyelmezteti a labororvosokat, akik folyamatában is követhetik az elemzést, mivelhogy - s ez a fejlesztők másik nagy találmánya - a nagy felbontású digitális képek egy számítógépes képernyőn mindvégig szemrevételezhetők, nagyíthatók és összevethetők egymással vagy akár a szakirodalmi adatbázisokkal.
(2008.03.27. 09:23)
HVG - HVG
