Néhány éve Magyarországon eredményesen választottak szét egy erdélyi ikerpárt. A kislányok esetét komoly tudományos és civil érdeklődés kísérte, rengetegen izgultak a műtét sikeréért, a gyermekek egészségéért.
A köznyelven sziámiknak nevezett, összenőtt ikergyermekekre ma már nem tekintünk sem borzalommal, sem misztikus áhítattal. Szenvtelenül tudomásul vesszük, hogy a nagy számok törvénye alapján időnként hiba csúszik a teremtés forgatókönyvébe, amit nekünk kell javítanunk, ha lehetséges.
Összenőtt ikrek persze mindig is voltak. Ennek egyik bizonyítékát dr. Czeizel Endre genetikus professzor Dél-Amerikában találta meg.
- Láttam egy barlangrajzot, amely két, középütt összenőtt kis emberkét ábrázolt. Kétség sem fér hozzá, hogy - mai szaknyelven szólva - ikertorzokat festett a falra a hajdani alkotó, nyilván mágikus célból. Ezek szerint már az ősember is ismerte azt a jelenséget, amelyről évezredekkel később derítette ki a tudomány, hogy a hátterében egy fejlődési rendellenesség áll.
Miért nőnek össze a magzatok?
Az ikerterhességnek két típusa van. Az egyik a többpetéjűség, ami az állatvilág szaporodására is jellemző. Ilyenkor az anyai szervezetben egyidejűleg több pete érik meg, s azokat a fölöslegben ott ólálkodó ondósejtek megtermékenyítik. Ahány pete, annyi iker. Az utódok azonos anyaméhben, de egymástól szeparáltan fejlődnek, a génállományuk sem teljesen azonos. Olyanok, mint a testvérek általában, csakhogy ők egyszerre jönnek világra. A többpetéjű ikerterhesség a lombikbébi- program térhódításával mindenütt megnőtt, de genetikai háttere miatt családi halmozódást is mutat anyai ágon. Annak a nőnek, aki maga is többpetéjű ikertag, ötször nagyobb az esélye a többes terhességre, mint másnak.
Az összenövés szempontjából az egypetéjűség érdekes. Itt egyetlen petesejt termékenyül meg, majd annak rendje szerint osztódni kezd. Aztán egyszer csak beüt valami mennykő, és a magzatkezdemény hirtelen kettéválik, hogy két, tökéletesen azonos génállományú ember legyen belőle. Ha a szétválás a hetedik nap előtt megtörténik, akkor a méhbe rendesen sikerül beágyazódniuk, és két magzatburok, két méhlepény fejlődik. A hetedik nap után azonban már csak egyetlen méhlepény lesz, később pedig egyetlen magzatburok. A szétválásnak legkésőbb a 15-18. napig meg kell történnie, mert azután már késő, az utódok összenőve születnek. Ma még rejtély, miért kezd szétválni a magzatkezdemény, de nem genetikai magyarázatot kell keresni. Az nem titok, hogy végül miért nem fejeződik be a szétválás. Egyszerűen csak arról van szó, hogy túl későn kezdődött meg a szétválás, és már nem volt idő ennek befejeződésére.
Általában mely részeknél maradnak összenőve az utódok?
A rendellenesség sajnos leginkább a létfontosságú szerveket érinti, ezért a legtöbb sziámi ikerpár életképtelen. Csangnak és Engnek szerencséje volt, mert a szegycsonti összenövés, amelyen egyébként a sebészet akkori fejlettsége szerint is lehetett volna segíteni, nem veszélyeztette őket. Összenövésük ellenére megházasodtak, s bár ez igen bizarr, az egyik 9, a másik 11 gyermeket nemzett. Följegyezték, hogy nagyon sokat veszekedtek, mert az egyikük igencsak szerette az alkoholt, viszont a másik ki nem állhatta.
Mégis amikor Csang meghalt, Eng kijelentette, hogy neki is el kell mennie. Két óra múlva valóban követte testvérét. Ennek mi lehetett az oka?
Nem lehet tudni. Nagyon érdekes a jelenség, ugyanis nem ők voltak az egyetlen ikertorzok, akik így jártak. Kezdetben arra gondolt a tudományos világ, hogy a halott szervezet mérgező anyagokat termel, ami a vele összenőtt másikat is elpusztítja. Ma már viszont tudjuk, hogy ez a feltételezés hibás volt. Tény, hogy az összenövés miatt az életben maradónak nagyon komoly akadályokkal kellet volna szembenéznie, s az is biztos, hogy a dolog nem mehetett volna sokáig.
Milyen gyakori az összenövés?
Mindenütt, így nálunk is nagyon ritka. Magyarországon 70 ezer terhességre jutna egy ilyen eset. Mivel évente nagyjából 100 ezer szülés van, évente 1,4 ilyen szülésre van esély. Két évente pedig körülbelül 3 sziámi ikertorz születhet. Az orvoslás fejlettsége miatt ez nem jelent tényleges születést, hiszen ultrahangos vizsgálattal többnyire jól kimutathatók a sziámik. Azt is látni lehet a modern technikával, hogy a magzatok hol vannak összenőve, ezért ma már csakis azokat engedik megszületni, akiknél esély van a későbbi szétválasztásra, tehát nincs például közös agyuk. A műtét ennek ellenére igen nehéz, s rengeteg kockázatot hordoz. Nálunk eddig két olyan pár született, akiket sikeresen operáltak, s azóta is jól vannak.
Az összenövésen kívül milyen a sziámik általános egészségi állapota?
Egyszer földolgoztuk az összes hazai esetet orvosi szempontból. Kiderült, hogy az összenövéstől függetlenül is több náluk például az ujj- vagy végtag-rendellenesség. Olyan általánosabb fejlődési zavarról lehet szó, amely az összenőtt szerveken kívül egyéb részeket is érint. Az intellektuális képességekről csak feltételezéseim vannak, mert erről nem ír a szakirodalom, pedig érdekes lenne. Az biztos, hogy Csang és Eng egyáltalán nem volt buta. Mindketten remekül sakkoztak, a 18. században élt pozsonyi magyar lányokat pedig kimagasló muzikalitással áldotta meg a sors.
S a szétválasztás után mi a helyzet?
Akkor már úgy kell rájuk néznünk, mint a normál egypetéjűekre. ők sem betegszenek meg gyakrabban, mint mások. Tény azonban, hogy az egypetéjű ikreknek az átlagosnál valamivel alacsonyabb az értelmi szintjük, aminek több oka is lehet. Mivel az emberi anyaméhet egyszerre csak egy magzat kihordására alkotta a természet, az ikrek korábban jönnek világra, súlyuk is alacsonyabb, ezért nagyobb a kockázat az intellektualitást is befolyásoló különféle szülési sérülésekre. Másrészt az egypetéjűek egymás tökéletes tükörképei. Erre a szülők is rájátszanak, hiszen az egypetéjűség még ma is társadalmi attrakció. A gyerekek ezért már születésüktől fogva külön világot, külön kódrendszert alkotnak maguknak, s hajlamosak kirekeszteni a külvilágot. Mindez információveszteséggel jár, ami lassítja az értelmi fejlődésüket, ezért az átlagosnál 5-10 ponttal alacsonyabb az intelligenciahányadosuk. Lelki problémákkal is hamarabb szembesülnek, hiszen alapvetően csak egymás társaságában érzik jól magukat. Nagy gond, hogy a felnőtt egypetéjűek körében kétszeres a válási arány az országoshoz képest. Nehezen tűrik, hogy egy külső személy lépjen közös életükbe.
Legújabban már méhen belüli műtétet is végeznek. Nem lehet ez megoldás a sziámi magzatoknak?
Egy ilyen operáció egyelőre nagyon kockázatos, mert előbb föl kell nyitni az anyai has- és méhfalat, s csak ezután műthető a magzat. Elképzelhető, hogy idővel ez is szóba jöhet az összenőtt babáknál, de csak akkor, ha előre tudjuk, az eljárással valóban szét lehet választani őket. Ha viszont elvégezhető lenne az ilyen beavatkozás, akkor a gyerekek testén semmilyen nyom nem árulkodna a szétválasztásról. Az anyaméhen belül műtött magzatok szövetei ugyanis hegképződés nélkül, tökéletesen regenerálódnak. VIII.évf./5.szám
