Amikor ízületi bántalmakról beszélünk, nagyon leegyszerűsítve kétféle betegségcsoportot különböztethetünk meg, a gyulladásos és a kopásos ízületi megbetegedéseket. Tüneteik ugyan hasonlóak, hiszen mindkét csoportra elsősorban az érintett ízület - vagy ízületek - fájdalma és a mozgás beszűkülése a jellemző, mindazonáltal egészen eltérő kezelést igényelhetnek. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a mozgásszervi panaszok nemcsak az ízületekből, hanem egyéb forrásból is eredhetnek, éppen ezért mindenképpen ajánlott először szakorvost felkeresni, aki a helyes diagnózis felállítását követően megfelelő terápiát tud javasolni. Ízületi megbetegedéseknél komplex kezelésre van szükség annak érdekében, hogy a mozgás szabadságát hosszú távon is meg tudjuk őrizni.
Mi a teendő porckopás esetén?
Artrózis, oszteoartritisz, degeneratív ízületi betegség, ízületi porckopás - megannyi elnevezéssel találkozhatunk, amelyek azonban mind ugyanazt a problémát írják le. Ízületeink valójában két vagy több csont kapcsolódását biztosítják. A csontok végét úgynevezett üvegporc borítja, és ez a porcréteg teszi lehetővé, hogy mozgás közben a csontvégek könnyedén el tudjanak csúszni egymáson. Amennyiben a porc elvékonyodik, egyenetlenné válik, úgy sérül ez a funkciója, azaz az adott ízület mozgékonysága is romlik. Mindez a folyamat előrehaladtával egyre súlyosbodó fájdalmat, gyulladást, az ízület mozgásterjedelmének beszűkülését, végül az ízület eldeformálódását eredményezheti.
A porckopás kialakulásához számos tényező hozzájárulhat. A genetikai adottságok, az életkor és a nem mellett veleszületett fejlődési rendellenességek, korábbi sérülések és anyagcsere-zavarok egyaránt kihatással lehetnek az üvegporc állapotára, az azt építő és lebontó folyamatok egyensúlyára. Emellett életmódunknak is hangsúlyos szerep jut, mivel a túlsúly és a mozgáshiány szintén fokozza az artrózis kockázatát, ahogy az ízületek túlzott terhelése is káros hatást fejt ki - ez utóbbi gyakran tapasztalható például sportolóknál, nehéz fizikai munkát végzőknél.
Mint általában a legtöbb betegségre, a porckopásra is igaz, hogy elsősorban a megelőzésre, késleltetésre kell törekedni, mert a kialakult panaszokat sokkal nehezebb kezelni. A rendszeres és a test igényeinek megfelelő mozgás, valamint a kiegyensúlyozott táplálkozás egyaránt segíti a súlyfelesleg leadását, az egészséges testsúly és az izomzat optimális állapotának megőrzését, ezáltal az ízületekre is jótékony hatást fejt ki. Már panaszokat okozó porckopás esetén szintén jelentősen enyhíthetjük a tüneteket helyes életmóddal. Ilyenkor szóba jöhet gyógyszeres fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés is, amit helyileg ható kenőcsökkel, tapaszokkal, porcvédő szerekkel, valamint fizikoterápiával is kiegészíthetünk a jobb eredmény érdekében. Súlyos esetekben pedig, amikor már a konzervatív terápiák sem segítenek a fájdalom mérséklésében, műtéti beavatkozásra, illetve akár protézis beültetésére lehet szükség.
Az ízületi gyulladás kezelése
Összesen száznál is több betegség okozhat ízületi gyulladást, avagy artritiszt, beleértve immunrendszeri eredetű kórképeket, anyagcserezavarokat és fertőzéseket egyaránt. Általában véve ezek az érintett ízület vagy ízületek fájdalmával, merevségével, duzzanatával, mozgásterjedelmének beszűkülésével járnak. A terápia ugyanakkor a pontos kiváltó ok tükrében rendkívül szerteágazó lehet, a fájdalomcsillapításon túl egyéb kezelési módszereket is magában foglalhat. Bakteriális fertőzés esetén például azonnal antibiotikumokat kell alkalmazni, míg súlyos köszvényes roham esetén akár szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása is szükségessé válhat. Az artritiszek leggyakrabban előforduló típusa, az autoimmun eredetű reumatoid artritisz kezelése során nem szteroid és szteroid gyulladáscsökkentőket, úgynevezett betegséglefolyást módosító szereket (DMARD), biológiai terápiát, gyógytornát, mozgást segítő gyógyászati segédeszközöket, továbbá az ízületi porcok és a csontok károsodása esetén műtéti beavatkozásokat is lehet alkalmazni a beteg állapotától függően.
Valójában elmondható tehát, hogy a fájdalomcsillapítás fontos része az ízületi bántalmak kezelésének. Ahhoz azonban, hogy az érintettek minél hosszabb ideig megőrizhessék mozgásszabadságukat, ezáltal valóban fájdalommentesen és önállóan tudják élni életüket, komplex terápiás megközelítésre van szükség. Az első lépés ugyanakkor minden esetben a pontos diagnózis felállítása, ami ortopédus vagy reumatológus szakorvos kompetenciája.
