Vannak olyan speciális, komoly tudást igénylő szakterületek, amelyekről érdekes módon a laikusok is biztos, megfellebbezhetetlen ítéletet alkotnak. Nem találják érdekesnek, hogy talán a legtöbbet saját testünkről vélünk tudni? És hogy ez az ismeret az esetek többségében nem valódi tudás? A szív sem kivétel, hisz mindenkinek volt- van sajnos szívbeteg ismerőse vagy rokona.
Ülve vagy fekve
"Nézzétek, megint fullad a nagymama, fektessük le gyorsan!" - tüsténkednek az évek óta szívbeteg idős rokon körül aggódó gyerekek, unokák. Csak a nagyi kivételesen erős szervezetének tudható be, hogy a segítő szándékú, ámde igen rossz tanács ellenére sem fordult kritikussá az állapota. Ugyanis a néni a laikusok által "szívasztmaként" ismert betegségének egyik lényeges momentuma éppen az, hogy a gyengült szívműködés miatt a tüdő vérellátása is csorbát szenved. Márpedig ilyenkor inkább tehermentesíteni, azaz felültetni kell a pácienst, a lábát pedig lelógatni, hogy így a gravitáció erejével is csökkentsük a tüdő túlterhelését. Azért arra nagyon kérem az olvasót, nehogy azt a következtetést vonja le ebből, hogy minden súlyos beteget, ha törik, ha szakad, ülőhelyzetben kell tartani. Ez csak a fenti állapotra vonatkozik - az ájult embert igenis azonnal fektessük le, sürgősen helyezzük vízszintes állapotba, sőt még a lábait is emeljük meg, hogy mennél több vér jusson a fejbe, az agyba! Ez egyáltalán nem olyan magától értetődő sokaknak, akik nem egyszer megpróbálják függőleges helyzetbe ráncigálni a magatehetetlen embert. Tehát még egyszer: a fulladó szívbeteget függőleges, az ájult embert vízszintes helyzetbe kell hozni.
Igazi vészhelyzetek
Nemrégiben mintegy 150 nyolcadik osztályos gyermeket vontak be egy tudományos felmérésbe. Azt próbálták kideríteni, mennyit tudnak a nebulók az újraélesztés alapjairól. Az eredmények lesújtóak voltak. Hogy a szívnél maradjunk, arra a kérdésre, hogy mi a szívmasszázs, mindössze 15 százalékuk adott többé-kevésbé korrekt választ. Külön érdekessége volt a vizsgálatnak, hogy a jól válaszolók többsége sem egészségügyi felvilágosító előadásokból, könyvekből, szakirodalomból szerezte be ismereteit, hanem elsősorban a tévéből, a sikeres Vészhelyzetből és a hozzá hasonlatos folytatásos szappanoperákból. Természetesen tudatlanságukért elsősorban nem az iskolások a felelősek, hanem az őket (nem) oktató felnőttek. Egyébként mi sem vagyunk sokkal okosabbak gyermekeinknél, mert az emberek jelentős többsége ma is azt hiszi, hogy a mellkas dörzsölése, masszírozása a szívmasszázs - amelynek egyébként az égvilágon semmilyen hatása nincs! -, nem pedig az újraélesztés egyik fontos lépése. Ez utóbbi esetben az újraélesztést végző személy, a fekvőbeteg mellé térdelve, két kézzel, nagy erővel (de azért szakszerűen, óvatosan!) nyomja, löki a szegycsontot. Így a csont alatt elhelyezkedő és leállt szív is összenyomódik, és így (az igazi) szívmasszázs hatására kipréselődik belőle a vér, bejut az erekbe, azaz, ha alapfokon is, de beindul a vérkeringés. Félreértések elkerülése végett: a mellkas dörzsölésével, simogatásával önmagában nem ártunk, ám ha igazi "vészhelyzet" van, akkor igen! Hisz kritikus helyzetben elmulasztjuk a szakszerű segítséget.
Ártani és nem ártani
Ártalmatlanabb vizekre evezve, valóban nem baj, csak éppen felesleges a szívbeteg szíve fölé vizes textíliát helyezni - a jó szándék elárulásán és nyugtatáson kívül az égvilágon semmi más haszna nincs. Nem ártunk, de nem is használunk vele. Hasonlatos ez a lázban égő gyerek csuklóinak vizes rongyokba csavarásához, amely nem viszi le a lázat (az egész test állott vizes lepedőbe burkolása, azaz priznicelése, a langyos-hideg vizes fürdő viszont igen). Nem ártunk a betegnek, ha megiszik egy pohár hideg vizet, de árthatunk azzal, ha "szíverősítő" pálinkát erőltetünk bele. Nem ártunk, esetleg még használunk is, ha friss levegőt eresztünk a lakásba, ám jégveremmé vagy éppenséggel túlfűtött szaunává átalakítani a szobát nem tanácsos.
Zűrözés
Vannak helyzetek, amikor nem is egészségügyi ismereteinkre van elsősorban szükség, hanem nyugalomra. Ugye ismerős a helyzet, amikor valaki bajban van, és az egész család "zűrözik"? Ki fejhangon visítva borzolja az egyébként is zaklatott idegeket, más tanácsok özönét zúdítja a környezetre, miközben vonszolgatja a magatehetetlen beteget, a harmadik rokon pedig csendben zokog a konyhában.
Ahelyett, hogy valaki:
- nyugalomba, úgynevezett stabil oldalfekvésbe helyezné a beteget, hogy szabadok, átjárhatóak legyenek a légútjai - és elhessegetné a csak útban lévő felesleges rokont és szomszédot,
- megbizonyosodna arról, mi is a baj: csak "kiszaladt a vér" a fejéből, elájult vagy mondjuk komoly szívrohamra van gyanú
- sürgősen orvost, esetleg mentőt hívna
- elsősegélyt nyújtana (például lehet egyszerűen az ismert szívbeteg nyelv alá helyezhető gyógyszerének megkeresése és beadása).
Különbözőek vagyunk. Van, aki könnyen pánikba esik, mások baj esetén higgadtabban, hatékonyabban lépnek fel. Ám mindenkinek kell annyi önuralmának és önkritikájának lennie, hogy kritikus helyzetben felismerje saját lehetőségeit és korlátait. Mindig a beteg érdekében.
