A Joslin Diabetes Központ kutatói által vezetett vizsgálat során kiderült, hogy az I-es típusú cukorbetegségben szenvedő nők esetében, akik az előírtnál kevesebb inzulin használatáról számoltak be, háromszoros volt a halál és a szövődmények kialakulásának kockázata azokhoz képest, akik nem hagytak ki inzulin injekciót. A kutatás eredményei a Diabetes Care márciusi számában jelennek meg.
A kutatás kiemeli az inzulin csökkentésének veszélyeit, és azt a következtetést hozza, hogy az ilyen magatartással összefüggő mortalitás étkezési zavarra jellemző tünetekhez társul a cukorbeteg nőkben, amelyet frappánsan diabulímiának (diabétesz és bulímia kettőse) hívnak. - írja a MediPress.
A kutatás, amely során 11 éven át követtek nyomon 234 nőt, elsőként mutatta ki a mortalitás emelkedett voltát, illetve a vese- és lábproblémák magasabb arányát azoknál, akik csökkentették az inzulinbevitelt. Emellett ezeknél a nőknél fiatalabb volt a halál idején az életkoruk: 45 év, az inzulint nem csökkentők 58 évéhez képest.
A résztvevők 30 százaléka számolt be arról, hogy csökkentette inzulin adagját a kutatás kezdetekor. A magatartás gyakorisága úgy tűnik, befolyásolja a mortalitás kockázatát. Az inzulint csökkentő elhunyt nők gyakoribb inzulin-megvonásról számoltak be, valamint étkezési zavarról a kutatás kezdetekor, azokhoz az inzulint csökkentő nőkhöz képest, akik a kutatás végén még éltek.
Az étkezési zavar tünetei a testsúly és alakkal kapcsolatos túlzott foglalkozás, evésrohamok, egy vékony testalkatú ideálhoz viszonyítják önmagukat, kevesebbet esznek, és a kalóriák csökkentésének egyéb módszereit alkalmazzák, például a hánytatást.
"Ez a női egészség egy hihetetlenül fontos témája a cukorbetegséggel kapcsolatban. - közölte Ann E. Goebel-Fabbri Ph.D., a Joslin Diabetes Központ pszichológusa, valamint a Harvard Orvosi Egyetem oktatója - Az elhunytak átlagos életkora szignifikánsan fiatalabb volt az inzulint csökkentők csoportjában. Ez a magatartás a mortalitás komoly kockázati tényezőjévé vált."
Az I-es típusú cukorbetegség a kórkép autoimmun formája, ahol a szervezet többé nem képes inzulint termelni, ami a kalóriák mozgósításához és raktározásához szükséges hormon. A jelenlegi kezelési irányelvek célja a normál vércukorszint tartományhoz közeli érték elérése napi több alkalommal használt inzulinadagokkal. A kutatás eredményei azt sugallják, hogy az inzulin csökkentése és az ehhez társuló étkezési zavarok gátolják az optimális kezelést Goebel-Fabbri szerint.
"Az ilyen magatartású nőknek speciális kezelésre van szükségük, olyan szakember közreműködésével, aki megérti az étkezési zavarok és a cukorbetegség közötti kapcsolatot."- közölte. "Azt tudjuk, hogy az I-es típusú cukorbetegség terápiája kifejezetten a szövődmények megelőzésében és a hosszú élet elérésében jó. A legnagyobb frusztrációt az jelenti, hogy ezek a nők, étkezési zavaruk folytán képtelenek az életmentő kezelés alkalmazására." - tette hozzá.
Goebel-Fabbri megjegyezte, hogy más kutatások megmutatták, a cukorbeteg nőknél 2,5-szer valószínűbb, hogy étkezési zavar alakuljon ki a nem cukorbeteg nőkhöz képest. A figyelmeztető jelek: az A1c szint váratlan megemelkedése; a diabéteszes ketoacidózis gyakori visszatérése, az intenzív testmozgás szokatlan mintázata (néha a gyakori hipoglikémia = alacsony vércukor szinttel hozzák összefüggésbe); és amenorrhea (havi vérzés kimaradása).
"Az inzulin csökkentés hatására fontos felhívni azon klinikus orvosok figyelmét, akik I-es típusú cukorbetegeket kezelnek, hogy konzultálhassanak a cukorbetegség kezelésében tapasztalt elmeszakértőkkel is."- közölte Katie Weinger, társszerző, a Harvard Orvosi Egyetem pszichiátria adjunktusa.
STOP
