A hallásvesztés lehet vezetéses, illetve idegi jellegű: míg az előbbi főként gyermekeknél gyakori, a másik felnőtteknél fordul elő leginkább. A vezetéses halláscsökkenést a hangvezető-rendszer – azon belül is a külső hallójárat, a dobhártya és a középfül – károsodása okozhatja. Leggyakrabban a megnagyobbodott orrmandula, illetve a középfülgyulladás kezdheti ki a hallást, de más fertőző megbetegedések is – mint például a mumpsz, a kanyaró, a bárányhimlő, az agydaganat – is kárt tehet a belső fül szerkezetében.
A középfülgyulladás a dobhártya mögötti folyadék vagy genny felhalmozódást jelenti, amely elzárhatja a hang terjedési útját. A felgyülemlett folyadék hetekig, de akár hónapokig is megkeserítheti a beteg mindennapjait, halláscsökkenést okozva. Jó hír azonban, hogy a folyadék után – amely gyógyszeres kezeléssel felgyorsítható – visszatérhet a hallás.
Fülzsír, pofon, fejsérülés
Banálisnak tűnő oka is lehet a halláscsökkenésnek, ilyen például a hallójáratot eltömítő fülzsír. Ebben az esetben pedig a fültisztító pálcikák sem segítenek, inkább rontanak a helyzeten: mivel a végük sokszor nagyobb, mint a hallójárat, így befelé toljuk a váladékot. Nem véletlen, hogy a szakorvosok többsége nem ért egyet ezen pálcikák használatával. Egyöntetű vélemény szerint a fület maximum addig szabad zsebkendővel, törölközővel kitörölni, ameddig a kisujjunkkal elérünk. A spray-k sem jelentenek tökéletes megoldást, sőt, a szakorvosok tapasztalata szerint sokan kötnek ki az ügyeleten azok használata után is. A bekeményedett a fülzsírt még mindig paraffinolajjal a legjobb felpuhítani, hogy utána mechanikusan kiszedhessék. Tehát, aki tudja, hogy intenzív a fülzsírtermelődése, az olykor ne restelljen elmenni kimosatni.
Eltömítheti a fület idegen tárgy, vagy szennyeződés is, megfázásnál vagy allergiánál például folyadék is. Szintén hallásvesztéssel járhat, ha a például egy lyuk vagy idegen tárgy a dobhártyán – valamivel beleszúrunk – megzavarhatja a dobhártya rezgését. Szintén ritka eset lehet, de egy a fülre célzott hógolyó is megrepesztheti a dobhártyát, a hirtelen keletkező nyomáskülönbség miatt. Ahogy egy nagyobb pofon, netán esés, fejsérülés következménye is lehet mindez. A hallócsontok – a kalapács, az üllő és a kengyel – ugyanis jól működő összeköttetésben vannak, ha ezek, esetleg a köztük lévő kis ízületek valamelyike erőteljes külső hatásra kibicsaklik, vagy a láncolat megszakad, akkor a hangvezetés szintén nem lesz tökéletes.
A hallóideg károsodása
Az idegi jellegű halláskárosodást a belső fülben elhelyezkedő "csiga", valamint a csigából kiinduló hallóideg-károsodása okozza. Jellemzően zajártalmak, valamilyen infekciós behatások, anyagcsere-betegségek és egyéb belgyógyászati betegségek, keringési zavarok válthatják ki.
A hirtelen hangos zaj vagy igen magas, és folyamatos zajszint – lehet munkahelyi ártalom is – idővel maradandó károsodást okozhat a fülzúgást vagy halláscsökkenést.
Az évek múlásával amúgy is számolni kell a hangot érzékelő szőrsejtek csökkenésével, ezért fontos, hogy megtegyünk minden óvintézkedést, és ne rontsunk a helyzeten még idő előtt. Már azzal sokat tehetünk a hallásunkért, ha kerüljük a káros zajszintet, hiszen nincs visszaút: az elvesztett hallást már nem lehet visszaszerezni. A korszerű technológiával készült, olykor küllemben is dizájnos hallókészülékek messze nem azt az "élményt nyújtják, mint a jól működő fül.
