Ősztől tavaszig széles körben terjednek a különféle megfázásos jellegű betegségek, amelyek közös jellemzője, hogy megnövekszik miattuk az orr nyálkahártyájának váladéktermelése. A váladék állaga a vízszerűen folyóstól az egészen viszkózusig terjed. De bármelyik állapotban is legyen, a gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek egy része szívogatja, másik része törölgeti és kifújja. Igen, a szívogatás annak ellenére is élő gyakorlat, hogy az anyukájától nyilvánvalóan mindenki hallotta az intelmet: "Ne szipogj! Fújd ki az orrodat!"
Csakhogy nem mindig van kéznél zsebkendő, és olykor a váladék az orr garat felőli végében keletkezik, amit sokkal könnyebbnek tűnik visszaszívni, mint kifújni. Vajon ilyenkor is inkább az anyai tanácsot kell követni, s megtalálni a módját, hogy az orrlyukon keresztül távozzon a váladék, hiszen ennek nem csak esztétika, hanem egészségi okai is vannak? A nálunk szalonképesnek és hasznosnak elfogadott gyakorlat iránt azonban kétséget ébreszthet, hogy a világnak nem minden szegletében osztják ezt. A britek például ugyanúgy viszolyogjak az orrfújástól, mint mi a szipogástól és a váladék lenyelésétől vagy kiköpésétől. Mi hát az igazság?
Abban, amit az orvosok elsődlegesen ajánlanak nincs nagy különbség. "Az orrnyálkahártya nátha esetén érzékenyebb, gyulladt, duzzadt, ezért fontos a rendszeres orrcsepp, vagy orrspray használat. A duzzanat csökkentésével az orrváladék szabadon távozhat, ami segít megelőzni az arcüreggyulladás kialakulását" - vélekedik dr. Augusztinovicz Monika fül-orr-gégész, allergológust, a Fül-orr-gége Központ orvosa. Hasonló véleményen van dr. Rod Moser, a WebMD szakértője is, aki rámutat , a nyálka eltávolításának legjobb módja, hogy sós orrspray használatával folyósabbá tesszük, majd óvatosan kifújjuk, méghozzá úgy, hogy fújás közben mindig csak egyik orrlyukat zárjuk el. De hozzáteszi, hogy azzal sincs baj, ha a garat felől felgyülemlő váladékot visszaszívjuk és lenyeljük, vagy diszkéten kiköpjük, akár zsebkendőbe vagy oda, ahol leöblíthető.
A kifújás és szívás, szipogás vitában két szempont szerint csoportosulnak az érvek. Az egyik a fertőzések továbbadásának megakadályozása, a másik pedig a szövődmények kialakulásának megelőzése.
Az orrfújással bármennyire is óvatosan járunk el, rengeteg apró kórokozókkal telített cseppecskét juttatunk a levegőbe, s ezzel növeljük a fertőzésveszélyt. A zsebkendőbe való váladékürítés során a kezünk is fertőződhet, azaz minden orrfújás után kezet kellene mosnunk, különben a bennünket körülvevő tárgyakra átragaszthatjuk a kórokozókat . A kiköpött váladékkal hasonló a helyzet, de csak korlátozottan. A nyeléssel pedig ez a veszély megszűnik, mert a gyomornedvek elbánnak a mikrobákkal.
Csakhogy a brit orvosok szerint érdemes elkerülni mind a szipogást, mind az orrfújást (amelyeknek szerintük nincs nagy előnyük egymással összehasonlítva), hacsak nem vált már nagyon irritálóvá az orr elzáródása , amelyet akkor viszont lassan és óvatosan kell kifújni.
Ennek pedig az az oka, amit a magyar orvosok is állítanak, hogy a nátha könnyen átcsaphat arcüreggyulladásba. Augusztinovicz Monika magyarázata szerint az orrváladék az orrfújásokkal, illetve a nyálkahártya csíllószőrös működése következtében a garat felé távozik a szervezetből. Ha azonban az orrjáratokat bélelő orrnyálkahártya gyulladt, megduzzad, akkor a váladék mennyisége fokozódik, nem tud kiürülni, ehelyett az orrmelléküregekben összegyűlik. Ebben a külvilágtól elzárt, nedves környezetben pedig ideálisan tudnak fejlődni a gyulladást okozó baktériumok.
Dr. Janóczki Katalin csecsemő- és gyermekorvos ezért arra hívja fel a figyelmet , hogy a gyerekeket már egészen kicsi korukban meg kell tanítani a hely, orron keresztüli lélegzésre, s nátha esetén a váltott orrlyukkal történő orrfújásra. Szerinte fontos, hogy ne hagyjuk a gyereket szipogni, de az sem jó, ha helytelenül fújja az orrát, például egyszerre mindkét orrlyukat befogja. Az orrváladék mindkét esetben könnyen az orrmelléküregekbe, vagy a középfülbe juthat és szövődményeket okozhat.
Összességében ezért az tűnik a legjobbnak, ha megfogadjuk az anyai tanácsot - habár az orrszívogatás miatti szövődmények elsősorban a gyerekek esetében jelentenek veszélyt -, s kifújjuk az orrunkat. De úgy, hogy ezzel másokat ne veszélyeztessünk a szerterepülő kórokozókat szállító cseppekkel. Másrészt ne essünk kétségbe, ha a garatban képződő vagy felköhögött váladékot le kell nyelni, vagy ki kell köpni. Végül pedig, ha a kezünk kapcsolatba került az orrváladékkal, ne legyünk restek kezet mosni , ha lehetőségünk van rá.
