Világszerte több mint 170 millió embert, hazánkban pedig közel százezer embert fertőzött meg a májrák egyik leggyakoribb kiváltó oka, a Hepatitis C vírus (HVC). Pós Zoltán biológus kutatási eredményei is hozzájárulhatnak a Hepatitis C hatékonyabb gyógyításához. A betegség gyógyítására használt interferon-alfa fehérje hatásfokának genetikai összefüggéseit vizsgálta Pós Zoltán biológus az egyesült államokbeli National Institutes of Health kutatóintézetében. Társszerzője volt annak a kutatás eredményeit közlő cikknek, amely az amerikai tudományos akadémia hivatalos lapjában, a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben jelent meg. A kutatásban szerepet vállalt a Falus András vezetésével működő MTA-SE Genetikai- Sejt és Immunbiológiai Intézet Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoportja is.
A Hepatitis C azért is veszélyes vírus, mert gyakran hosszú évekig nem okoz tüneteket. Valójában nem is a közvetlen hatása, hanem a szervezet immunreakciója idézi elő a HCV legsúlyosabb következményét, a májrákot. A szervezet védekező-mechanizmusa ugyanis rögtön érzékeli a vírust, de csupán az esetek elenyésző százalékában képes azt megsemmisíteni. Ettől kezdve olyan reménytelen csata kezdődik a vírus és az immunrendszer között, amely a máj folyamatos gyulladásához vezet. Ez pedig előbb, vagy utóbb májrákot okoz. A betegség kezelése alatt a szervezetbe juttatott interferon-alfa fehérje feladata az immunrendszer lehető legnagyobb mértékű mozgósítása, a vírus teljes elpusztításának érdekében.
Az interferon kezelés genetikai hátterének megismerése több szempontból is lényeges lehet. Egyrészt, mivel a fehérje minden vírus terjedését visszaveti, más súlyos betegségek, így számos rákbetegség és különböző vírusfertőzések esetében is alkalmazzák. Az interferon-kezelés megterhelő jellegéből adódóan pedig azt is fontos tudni, hogy mekkora mennyiségtől hatásos a gyógyszer.
"Az interferon-kezelés gyakran vérképzavarokhoz, sőt súlyos kedélyváltozásokhoz, akár átmeneti öngyilkossági hajlam kialakulásához is vezethet. Ezért is volt fontos tudnunk, hogy az afroamerikai pácienseknél más betegségek esetében is érdemes-e több interferont alkalmazni, vállalva a mellékhatások okozta veszélyeket" - magyarázta az mta.hu-nak Pós Zoltán.
A kutatók arra számítottak, hogy a jelenség független a Hepatitis C vírus meglététől, és az afroamerikai páciensek minden esetben rosszabbul reagálnak az interferon-kezelésre.
"Számítástechnikai módszerekkel a kezeléssel potenciálisan reakcióba lépő 28.000 gént, és azok egymillió változatát is megvizsgáltuk. Legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy egészséges afroamerikaiakban az interferon hatását nem befolyásolja az egyének etnikai hátterét meghatározó génállomány. Kizárólag a HCV vírus jelenlétében csökkent az interferon-kezelésre való érzékenységük" - foglalta össze a kutatás legfontosabb eredményét Pós Zoltán.
Van azonban remény új és hatásosabb kezelés kidolgozására is. A már említett mellékhatások csökkentésében és mind az europai amerikai, mind az afroamerikai HCV-fertőzöttek kezelésében is áttörést jelenthet az interferon-alfa helyett az interferon-lambda fehérje alkalmazása.
"Ez a fehérje jóval kevesebb mellékhatást okoz, mint az interferon alfa, ami nagy könnyebbséget jelenteni a betegeknek. Kutatóintézetünkben jelenleg is vizsgáljuk az interferon-lambda működését" - mondta az mta.hu-nak Pós Zoltán.
[Forrás: OrientPress Hírügynökség]
Animáció: HáziPatika.com
