A mutáció kifejezés hallatán a legtöbben alighanem azonnal egy új, veszélyesebb, fertőzőbb vírusra asszociálnak. Mint azonban arra Lucy van Dorp, a University College London (UCL) genetikai intézetének mikrobiális genomikával foglalkozó kutatója a The Conversation oldalán megjelent cikkében rámutatott, a mutáció csupán egy változást jelent, illetve természetes része minden egyes organizmus létének, beleértve a vírusokat is. Az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) genomszekvenciáját elsőként az idei év legelején hozták nyilvánosságra. A Wuhan-1 névre keresztelt genom közel 30 ezer bázisból áll, ezek közül pedig elég, ha csak egy megváltozik, és máris mutációról beszélhetünk. Ezzel együtt a mutációk az esetek zömében egyáltalán nincsenek kihatással sem arra, hogy a vírus mennyire terjed könnyen, sem pedig arra, hogy milyen valószínűséggel vált ki súlyos tünetekkel járó megbetegedést.
A Wuhan-1-hez napjainkig mintegy 100 ezer újabb genomszekvenciáról készült feljegyzés, amihez a mintákat több mint száz ország COVID-19-pácienseitől vették le a kutatók. A 100 ezer vírus között eddig 13 ezer mutációt azonosítottak. Jelenleg ott tartunk, hogy amennyiben találomra választva bárhol a világon bármely két betegtől mintát veszünk a vírus genetikai elemzése céljából, a két kórokozó genomja átlagosan mintegy 10 bázisnál fog eltérni egymástól. Ne feledjük azonban, hogy ez még mindig csupán egy elenyésző része a teljes 30 ezres báziskészletnek a SARS-CoV-2 genetikai kódjában, éppen ezért egyelőre azt mondhatjuk, hogy a világszerte cirkuláló összes vírus egyetlen közös klonális törzshöz tartozik. Magyarán, bármennyire is sok mutációról van ismeretünk, az új koronavírus továbbra is ugyanannak tekinthető, mint amely Vuhanból kiindulva elkezdett szétterjedni a Föld kontinensein.
Lassan mutálódik az új koronavírus
Lucy van Dorp kifejtette, időbe telik, mire a vírus érdemi diverzitásra tesz szert. Vírushoz képest a SARS-CoV-2 látszólag elég lassan mutálódik: az eddigi becslések alapján mintegy 2-6-szor lassabb ütemben az influenzavírusoknál. Hozzátette továbbá, hogy a mutációk a természetes szelekció alapkövei. Leggyakrabban működésképtelenné teszik a vírusokat, más esetekben pedig egyáltalán nem befolyásolják a működését. Ezzel együtt folyamatosan fennáll a lehetősége, hogy egyes mutációk segítségével jobban tud terjedni a SARS-CoV-2 az emberek között. Éppen ezért intenzív kutatómunka zajlik a világban annak meghatározására, hogy mely mutációk jelenthetnek potenciális veszélyt e téren.
Ilyen módon vált hírhedtté egy aminosavcsere is a SARS-CoV-2 úgynevezett tüskefehérjéjében. Ez a fehérje adja a vírus koronaszerű megjelenését, egyben ez teszi lehetővé, hogy a kórokozó hozzákapcsolódjon az emberi sejtekhez. Egyetlen bázis (D614G) megváltozása a vírus genomjában ugyanakkor a laboratóriumi kísérletek tanúsága szerint megerősítette a vírus fertőzőképességét, még ha az általa okozott megbetegedés súlyosságára nem is volt kihatással. Mára kiderült, hogy a mutáció szinte szisztematikusan három másik mutációval közösen fordul elő, és együttesen ez a négy az újonnan szekvenált vírusgenomok 80 százalékában megtalálható. Mondhatjuk tehát, hogy a most cirkuláló vírusok között ez a leggyakoribb mutációs csokor. A kutatók számára jelenleg az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy feltárják, vajon a D614G azért vált-e ennyire gyakorivá, mert már az első járványos gócok kialakulásakor is létezett, vagy pedig azért, mert valóban erősebbé teszi a vírus terjedését. Az erre vonatkozó tudományos kutatások egyelőre vegyes eredményeket hoztak.
Potyautasként megmaradt változások
Nem a D614G az egyetlen olyan mutáció, amely nagy gyakorisággal fordul elő. A vírusok harmadában megjelenik például három egymás melletti bázis mutációja, amely a SARS-CoV-2 fehérjeburkát érinti. Az esetek negyedében kimutatható továbbá egy önálló mutáció az Orf3a fehérjét kódoló 57-es pozícióban, amely egy ismert immunogén (immunválaszt kiváltó) régió a vírus genomjában. A sort még lehetne folytatni, ugyanakkor egyelőre nincs tudományos konszenzus azt illetően, hogy akár ezek, akár más mutációk érdemben megváltoztatták-e a vírus terjedő- vagy támadóképességét, virulenciáját. A legtöbb mutáció csupán egyfajta potyautasként marad meg a koronavírus genomjában, ahogy a járvány egyre jobban elterjed.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy a vírus genomjában nemcsak cserék, hanem törlődések is történhetnek, és ezek is kihathatnak a SARS-CoV-2 működésére. Kimutathatóan csökkenti például a kórokozó virulenciáját az Orf7b/Orf8 eltűnése a vírus kiegészítő génjei közül, ezáltal enyhébbé válik a betegeknél kialakuló fertőzés lefolyása is. Egy hasonló mutáció mehetett végbe a 2002-2004 közötti pandémiáért felelős SARS-CoV-1 esetében is, és kétségtelenül jó hír lenne, ha egy ilyen folyamat indulna el a mostani világjárványban. Csakhogy az említett mutáció már a koronavírus terjedésének egészen korai szakasza óta ismert, és látszólag azóta sem növekszik az előfordulása. Egyelőre tehát úgy tűnik, nem érdemes túlzott reményeket táplálni a szerencsés forgatókönyv beteljesülése felé.
"Bár adaptív változások bármikor felbukkanhatnak, a jelenleg rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy továbbra is ugyanazzal a vírussal van dolgunk, mint amely a világjárványt kirobbantotta" - szögezte le Lucy van Dorp. Hozzátette ugyanakkor, hogy dacára annak, hogy a SARS-CoV-2 napjainkig nem változott meg jelentősen, kutatóként továbbra is próbálják a lehető legnagyobb részletességgel nyomon követni a vírus evolúcióját, folyamatosan tartva vele a lépést.
Kutyákkal igyekszenek kiszűrni a koronavírus-fertőzötteket egy finnországi repülőtéren. A témáról bővebben társoldalunk, az nlc.hu cikkében olvashat ide kattintva.
