A HPV-fertőzés a leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés a világon. Bár ez a tény kétségkívül ijesztően hangzik, nagyban árnyalja ugyanakkor a képet, ha kicsit közelebbről is megvizsgáljuk magát a kórokozót. Valójában ugyanis a HPV nem egyetlen vírus, hanem egy népes víruscsalád összefoglaló neve. Több mint 130 különböző törzsét ismerjük ennek a családnak, ezek közös jellemzője, hogy a hámszövettel borított szerveket támadják meg, ahol rendellenes sejtosztódást, sejtburjánzást okozhatnak. E folyamatok pedig hosszú távon rosszindulatú daganatok kialakulásához vezethetnek.
Fontos megemlíteni, hogy az egyes vírustörzsek eltérő rákkeltő kockázattal bírnak. Akadnak olyan kórokozók, amelyek jellemzően egyáltalán nem okoznak bajt, sőt, a fertőzést néhány hónap vagy egy-két év alatt maradéktalanul képes legyőzni az immunrendszer, miközben észlelhető tünetek sem feltétlenül jelentkeznek. Más törzsek jóindulatú laphámdaganatok, úgynevezett papillómák kialakulásáért felelnek. Ezek a karfiolszerű növedékek megjelenhetnek akár az arcon, a kézfejen, a talpon vagy a nemi szerveken is.
Valójában az összesen több mint 130 között 14 magas kockázatú típust tartunk számon, az ezek okozta fertőzés egyebek mellett fej-nyaki rák, hüvely- vagy hímvesszőrák, valamint végbélnyílás környéki daganatok kialakulását is eredményezheti, a leginkább elterjedt és közismert következmény ugyanakkor kétségkívül a méhnyak daganatos megbetegedése . A Nemzeti Rákregiszter adatai szerint évente 1300 nőnél diagnosztizálnak méhnyakrákot Magyarországon, valamint félezren veszítik életüket a kórkép miatt. E megbetegedésekért szinte kivétel nélkül a humán papillómavírus felelős, az esetek mintegy háromnegyedében pedig a HPV 16-os vagy 18-as típusa áll a háttérben.
Új fertőzések többségében fiatal, 15 és 24 év közötti nőknél fordulnak elő, az esetek körülbelül egytizedében pedig tartósan megmarad a fertőzött állapot. A méhnyakrák kialakulásához vezető kórfolyamatok egészséges immunrendszer mellett 15-20 év alatt zajlanak le, legyengült immunrendszer esetén pedig 5-10 év alatt. Lássuk, mit tehetünk a kockázatok mérséklése érdekében.
A megelőzés lépései
Ellentétben más szexuális úton terjedő fertőzésekkel, a humán papillómavírus nem nemi váladékkal, hanem bőr-bőr, illetve nyálkahártya-nyálkahártya kontaktussal terjed. Ennél fogva az óvszerhasználat sem nyújt tökéletes védelmet a fertőzéssel szemben. A kórokozó ráadásul évekig rejtőzködhet tünetmentesen a fertőzött sejtekben, előfordulhat tehát, hogy egy hosszabb ideje tartó, félrelépésektől mentes párkapcsolatban is megfertőzik egymást idővel a felek. Bár a gumióvszer alkalmazása, a partnerhez való hűség és a legfontosabb higiéniai szabályok betartása összességében így is hatékonyan csökkentik a kockázatot, mindez önmagában még közel sem elegendő a megfelelő védelemhez.
Biztosabb megoldást kínálnak a szűrések, illetve a ma már akár otthon is elvégezhető, önmintavételi HPV-tesztek. Amennyiben ugyanis sikerül időben elcsípni, úgy a betegség igen hatékonyan gyógyítható. Ennek ellenére a nők mintegy fele nem jár el szűrővizsgálatokra, aminek eredményeként évente félezren veszítik életüket egy olyan betegség következtében, amely megfelelő öngondoskodással elkerülhető lenne.
Szűrésre otthon is van lehetőség
A hagyományos szűrési módszer a citológiai mintavétel : a nőgyógyász a méhnyak területéről egy speciális eszközzel mintát vesz, amit aztán patológus elemez ki mikroszkóp alatt. Maga a mintavétel nem jár fájdalommal, inkább csak egy kis kellemetlenséget jelent a nők számára. A tb-támogatott vizsgálat lefolytatását alapesetben kétévente javasolt elvégeztetni. Felmérések szerint azonban a citológiai szűrővizsgálat hozzávetőleg csupán 70 százalékos biztonsággal képes kimutatni a rákmegelőző állapotokat. Ezért eshet meg, hogy a negatív citológia ellenére is kialakul méhnyakrák az érintetteknél. Minden második rákos eset olyan nőnél fordul elő, aki jár szűrésre, valamint a rákos esetek harmadában a rendkívül súlyos betegség ellenére is negatív a citológiai eredmény.
Hatékonyabb, csaknem 100 százalék feletti pontosságú az akár már otthon is használható, DNS-alapú HPV-teszt, amelyet a világ egyre több országában vezetnek be a szűrés első lépéseként. Különösen 30 éves kor felett érdemes a vizsgálatot három-ötévente megismételni, megerősítve a méhnyakrák elleni védekezést. A teszt közvetlenül a vírus genetikai örökítőanyagát mutatja ki, ráadásul a legveszélyesebb törzsek jelenlétét egyedileg is képes meghatározni. Pozitív eredmény esetén egy második laborvizsgálattal kimutathatók az úgynevezett metilációs biomarkerek is annak felderítésére, hogy a fertőzött sejtekben megindultak-e már a méhnyakrákhoz vezető kóros folyamatok. E két laborvizsgálat együttesen megbízható módszert kínál a rákmegelőző állapotok, illetve a már műtéti beavatkozást igénylő esetek kimutatására. Fontos szempont, hogy a nők maguk is elvégezhetik saját otthonukban a mintavételt.
A méhnyakrákos megbetegedések, illetve a halálesetek magas száma egyértelmű jele annak, hogy a baj megelőzéséért aktívan tennie kell minden nőnek. Bár a modern orvosi technológiának köszönhetően adottak az eszközök e küzdelemben, a sikerhez azonban elengedhetetlen a kellő öngondoskodás, amelynek alappillére a rendszeres szűrés.
