Bár a betegség nehezen kezelhető, az okát legtöbbször sikerül tisztázni. A kimutatott kórokozót, baktériumot, gombát vagy az élősködő trichomonászt, illetve ezek vegyes előfordulását célzottan lehet kezelni, bár ez a beteg és orvosa részéről egyaránt türelmet igényel.
A betegek panaszaik felsorolásakor általában a prosztatagyulladás szinte összes tünetét felsorolják. Panaszkodnak vizelési nehézségről, alhasi nyomóérzésről, gáttáji szorításról.
Azonban a panaszok kikérdezése után végzett prosztatavizsgálat és a mirigy váladékának mikroszkópos vizsgálata sem kórokozót, sem fehérvérsejtet nem mutat és legtöbbször a baktériumtenyésztés is negatív eredményű.
A betegség tehát produkálja a bakteriális prosztatagyulladás tüneteit, de kórokozó nem mutatható ki a jelenleg ismert vizsgálati módszerekkel.
A kórelőzményben sokszor szerepel valódi prosztatagyulladás, ezért egyes kutatók kóroki tényezőnek a gyulladás okozta hegesedéseket, és azok az idegsejtekre gyakorolt nyomását tartják.
Mások a prosztatavizsgálatkor észlelt feszes, váladékkal teli prosztatát okolják, a prosztataürülési nehézséget és ezáltal a feszülést látják bűnösnek.
Az igazság valószínűleg mindkét állításhoz közel áll.
A betegség speciális formája az, amikor a prosztatán áthaladó húgycsőszakasz elmerevedik, és a hólyagzáró izmok működési zavara lép fel. Ez szintén kellemetlen - a felsorolt tünetekhez hasonló - panaszokkal jár.
A nem bakteriális prosztatagyulladás kezelése hosszadalmas.
- antibiotikus kezelést nem igényel.
- prosztatakímélő életmódot kell folytatni (szeszesital és erős fűszerek tilalma)
- hasznos a meleg fürdők rendszeres alkalmazása
- gyulladáscsökkentő gyógyszerek hosszú távú szedése
- a prosztata mirigyváladékának kiürítését szolgáló időszakos prosztatamasszázs.
XI.évf./11.sz.
