Pedagógusok, pszichológusok és orvosok egyaránt szóvá teszik, gyermekeink mind a fogamzásgátlás, mind a HIV-veszélyeztetettség dolgában elképesztően tájékozatlanok. Hogy a végzetes következmények elkerülhetők legyenek, a felvilágosítást minden eszközzel szorgalmazni kell. Még a nemi élet elkezdése előtt.
Most 40 éves az amerikai Guttmacher Intézet, amely létrejöttekor, 1968-ban munkásságának középpontjába a szexualitással, utódlással, a fogamzásgátlással és a családtervezéssel összefüggő kutatásokat állította. Az alapító, Alan F. Guttmacher szülész-nőgyógyász 1974-ben halt meg.
Az intézet lapjának (Perspectives on Sexual and Reproductive Health) decemberi számában Dore Hollander felelős szerkesztő érdekes tudományos vizsgálatról számolt be. A cím sokatmondó: Segítő program az apáknak, miképp beszéljenek fiaiknak a nemi életről és a HIV-fertőzés kockázatáról.
A vizsgálatba 277 apa-fiú párt vontak be, egy tanítás utáni és nyári programokat szervező intézmény adatbázisából. A fiúk 11-14 évesek voltak, az apák átlag 40. Csaknem valamennyien feketék. Négy csoportot vizsgáltak, az egyik volt a voltaképpeni "intervenciós" csoport, a másik három kontrollként szolgált. Az apákat a vizsgálati csoportban előadások, viták, szerepjátszós gyakorlatok, játékok és videobemutatók, továbbá írásos anyagok segítségével az egyes témákat előírva oktatták ki, hogyan kell fiúgyermekeikkel a szexualitásról, a védekezésről és az AIDS-ről szót ejteni. Az összehasonlításul szolgáló apák csoportjainak ugyanezen idő alatt az egészséges táplálkozás és a testmozgás kérdéseiről tartottak előadásokat.
Valamennyi csoportban mind a gyermekek, mind a szülők első alkalommal, majd 3, 6 és 12 hónap múlva kérdőívet töltöttek ki. Megjegyzendő, nem csak vér szerinti apák kaptak helyet a vizsgálatban.
Az apák felének volt felsőfokú végzettsége. 70 százalékuk számolt be arról, hogy korábban már beszéltek fiukkal a szexről. A gyermekek 76 százalékának még nem volt nemi élménye. A nemi életet már elkezdett fiúk közül 27 százalék volt, aki sosem védekezett.
Egy év elteltével a vizsgálati csoportban levő apák sokkal több, szexualitással összefüggő beszélgetésről számoltak be, mint a kontrollcsoportban, ugyanakkor már a harmadik hónapos kérdőívekből kiderült, a vizsgálati csoportban levő fiúgyermekek közül jóval többen határozták el a nemi élet megkezdésének halasztását, éspedig házasságkötésükig. A hatodik hónapos kérdőív adatai szerint a szexuálisan felvilágosítottak csoportjában kevesebb fiú számolt be védekezés (kondom) nélküli szexuális aktivitásról, ezek száma fél év múltán tovább csökkent.
A vizsgálat alapján a megfelelően felkészített apa nagyon is sokat tehet a gyermeket veszélyeztető ártalmak elkerülése érdekében.
Dore Hollander az eredményeket figyelemre méltónak találta. Az apák tudatos bevonása e speciális oktatásba egyfajta "Kolumbusz tojása". Szülőnek lenni nem akármilyen felelősség. Kiváltképp ha tudomásul vesszük, gyermekeink réges-rég (és buzgó önszorgalommal) túl vannak a virágot porzó méhecske gyermekded alaptörténetén. Másfajta tájékoztatás kell.
Az AIDS mindmáig halálos veszedelem. A nem kívánt terhesség lelket, testet romboló konfliktus. Mint tudjuk, mindkettő elkerülhető. De nem csak a szülőnek van dolga itt. Akár egyetlen kaland beláthatatlan következményei okán az általános iskola szakembereinek sem volna hiábavaló gondolkodóba esniük, e fontos kérdés kellő súllyal szerepel-e a tantervben.
