A tumormarkerek megmutatják a betegség létezését vagy hiányát, ám a betegek többségénél nem használják ezeket a daganat kimutatására.
A hererák kezelés standard részét a betegek több mint felében nem alkalmazzák - derül ki a Michigan Egyetem Átfogó Rákkutató Központjának vizsgálatából. - írja a MediPress.
A szérum alapú tumormarkerek, amelyek a rákos sejtek jelenlétét mutatják ki, a hererákos betegek ellátásának számos szempontjából hasznosak, beleértve a diagnózist, a betegség kimenetelének felbecslését és a kezelést követő ismételt kialakulás szűrését. Az orvosok általában három tumormarkert alkalmaznak az ilyen típusú daganat esetében.
Több mint 4 700 hererákos esetet megvizsgálva kiderült, hogy ezen tumormarkerek közül kettő kombinációját kevesebb, mint az esetek felében alkalmaztak, míg mindhárom tumormarkert csupán az esetek 16 százalékában mértek.
A tanulmány szerzői azt találták, hogy az esetek csupán 45 százalékánál használtak AFP (alfa-foetoprotein) és HCG (humán chorio-gonadotropin) tumormarkereket. Ezt a kettőt egy harmadik tumormarkerrel, az LDH (laktóz-dehidrogenáz) molekulával együtt az esetek 16 százalékában mértek. Az eredményekről az Urologic Oncology, Seminars and Original Investigations számolt be.
"A tumormarkerek kulcsfontosságúak a kezelőorvosok számára abban, hogy megmutatják, miként reagál a beteg a kezelésre és hogy a betegség visszatért-e."- közölte Dr. Scott M. Gilbert. "Meglepett bennünket, hogy ilyen keveset alkalmazzák ezeket."
A tumormarkerek használatáról szóló információk hatással vannak a hererákos betegek kezelésére és betegségük potenciális kimenetelére. Ha a terápia után is emelkedett marad a markerek szintje a vérben, vagy ha emelkedni kezdenek a sikeres kezelés utáni nyomonkövetés során, az azt jelenti, hogy a daganat visszatért. Dr. Gilbert és munkatársai rendszeresen ellenőrzik mindhárom tumormarkert betegeikben.
A felmérésben résztvevő helyszíneknél nem történt javulás a vizsgálat ideje alatt, sőt, egy helyszínen - Detroitban - még csökkent is a tumormarkerek alkalmazásának mértéke a felmérés végére.
A szerzők kiemelik, hogy az alkalmazás alacsony arányai nem feltétlenül jelentik azt, hogy a tumormarkereket olyan ritkán alkalmazzák, mint ahogy azt a számok feltételezik. Egy magyarázat lehet, hogy az orvosi dokumentációk hiányosak, és a tumormarkerek alkalmazását nem mindig jegyezték fel, közölte Dr. Brent K. Hollenbeck, az urológia tanszék adjunktusa.
"Még ha nem is a betegellátás problémája, akkor is egy minőségi problémát jelent a gyógyközpontok számára, ahol nem tartják nyilván rendesen az adatokat. Így vagy úgy, fejlesztésekre van szükség."- közölte.
De a vizsgálat egyéb adatai azt sugallják, hogy nem a tumormarkerek dokumentációja a probléma. A SEER (Surveillance, Epidemiology, and End Results) program adatait felhasználva a kutatók jelentősen több dokumentációt találtak a PSA alkalmazásáról prosztatarákos betegeknél, a hererák tumormarkereihez képest. Ez az információ is azt erősíti meg, hogy nem a dokumentációval van a probléma, hanem hogy a hererák tumormarkereit valóban ritkábban alkalmazzák.
STOP
