Milyen a jó vakvezető kutya?

A vakvezető kutya jóval több, mint egyszerű házi kedvenc: fontos feladatot lát el vak vagy gyengénlátó gazdája mellett, segíti őt a mozgásban és megóvja a veszélyektől. Ezért a megfelelő állat kiválasztásánál igen körültekintőnek kell lenni, hiszen a vakvezető kutyának egy sor fontos kritériumnak kell megfelelni.

A vakvezető kutyák olyan speciálisan kiképzett állatok, amelyek megkönnyíthetik a vakok és gyengénlátók mindennapjait, és segítségükre lehetnek abban, hogy minél önállóbban élhessék az életüket. Hogyan segítenek? A kutya személyiségének, tulajdonságainak igazodnia kell azokhoz a feladatokhoz, amelyek elé a feladata állítja. Legyen erős, bátor, kitartó és nyugodt, szelíd, emberszerető, barátságos. Nagyon fontos a tanulékonyság, az intelligencia, a parancsok követésének képessége és a szófogadás, a határozottság. A vakvezető kutyának nem szabad „elcsábulnia”, a figyelmének elkalandoznia, hiszen egy ember élete múlhat rajta!

Éppen ezért, a vakvezető kutyákat nem ajánlott simogatni, piszkálni, különösen „munka” közben, hiszen ez a feladat nagy koncentrációt igényel az állattól (hiszen például meg kell szoknia, hogy a gazdija az ő „meghosszabbítása”, tehát azáltal, hogy ő vezet, megváltoznak a méretei, és ahol ő kutyaként átférne, ez a gazdájára nézve balesetveszélyt is jelenthet).

Vakvezető kutyának általában a nagyobb termetű fajták a megfelelőek, de az ideális társat a leendő gazdi méreteihez igazodva választják ki. A legkedveltebb vakvezetőkutya-fajták a golden retriever, a német juhász, a labrador, de vizslából, boxerből, border collie-ból, vagy keverékekből is megfelelő kutyát lehet kiképezni.

A kiképzés általában önkéntesek segítségével történik, hosszadalmas, költséges és nagy odafigyelést igénylő feladat. A kölyökkutya először egy kutyaszerető családhoz kerül, ahol ingergazdag környezetben megtanulhatja a legfontosabb szabályokat, az együttműködést és szocializálódhat is. Nagyon fontos, hogy többféle környezetet is megismerjen, hiszen nem lehet tudni, a későbbiekben milyen tapasztalataira lesz szükség.

Ebben az első évben szűrik ki az esetleges egészségügyi kockázatokat, vagy azokat a rizikófaktorokat, melyek a későbbiekben problémát jelenthetnek. Vizsgálják a stressztűrő képességüket is, illetve azt, hogy mennyire agresszívan reagálnak egy-egy nekik nem tetsző helyzetre.

Az első év után speciális „iskolába” kerül a kutya, ahol sok gyakorlással és a dicséret motiváló erejével megtanulja a leendő gazdi vezetését, felmérni a veszélyes helyzeteket, együttműködni a gazdával, és bizonyos esetekben ellent is mondani a gazdi utasításainak. A nagyjából fél évig tartó kiképzés során a kutya megtanul együttműködni a gazdával, illetve „éles” helyzetekben, vagyis a valódi közlekedési szituációkban is nyugodt, koncentrált és feladatorientált maradni.

A kiképzés végén a kutyának és leendő gazdájának (akiket nagy körültekintéssel választottak ki, hogy a személyiségük, de például a testalkatuk is passzoljon), vizsgát kell tennie, vagyis bizonyítaniuk kell, hogy képesek biztonságosan közlekedni a városi környezetben is.