Kalapács, üllő, kengyel
Hallócsontnak, vagy fülcsontnak nevezhetjük a három apró csontocska bármelyikét, amelyek az emlősök, így tehát az ember középfülében is megtalálhatók. Ezek a kalapács (malleus), az üllő (incus), illetve a kengyel (stapes) - ez utóbbi az emberi szervezet legkisebb csontja, mindössze 5 milliméter, amely tényleg igencsak apró a leghosszabb, átlagosan 48 centiméteres combcsontunkhoz képest.
Így továbbítják a hangot
Ez a három apró csont együttesen egy láncot alkot, amely áthalad a középfülön, és továbbítja a hanghullámok okozta rezgéseket a belső fül membránjáról, azaz a dobhártyáról a belső fül folyadékába. A malleus valóban úgy néz ki, mint egy kalapács, vagy egy golfütő, az üllő egy zápfoghoz hasonlít leginkább, aminek kiterjedt gyökere van, míg a kengyel valóban úgy néz ki, mint a pánt, amibe a lovas a lábát akaszthatja.
A kalapács teteje szorosan illeszkedik az üllő fejéhez, míg a kengyel az üllő hosszú szárának végén található. A kalapács hosszú szára közvetlenül a dobhártyához tapad, innen továbbítja a három hallócsont a hangrezgéseket a belső fül folyadékterére. A belső fül a koponyához tartozó sziklacsont mélyén található, csontos labirintusból áll, amelyben a hallósejtek alakítják át a hangingereket elektromos impulzussá, melyeket agyunknak továbbítanak.
Mi történik, ha sérülnek a hallócsontok?
Ha a hallócsontok valamelyike sérül - ezt okozhatja például fertőzés , vagy akár fejsérülés miatti törés is -, az halláskárosodást, hallásvesztést is okozhat az adott oldalon. A sérült részek sok esetben javíthatók orvosilag, illetve akár cserélhetők is mesterséges csontokkal. Hogy a műtét után mennyire javul a hallás, az attól függ, milyen súlyos a károsodás a csontok és a belső fül között, és hogy milyen mesterséges csont szükséges a helyreállításhoz.
Forrás: britannica.com, actiononhearingloss.org.uk
