Hogyan lesz a védelemből támadás?
A nyirokrendszer nem különálló szerv, sejtjei az egész szervezetben előfordulnak. A nyirokrendszer szoros működési egységet alkot az immunrendszerrel és csontvelővel. A legfontosabb nyirokszervek szoros működési egységet alkotnak az immunrendszerrel és a csontvelővel. A legfontosabb nyirokszervek a nyirokcsomók, a lép, a gyomor-bélhuzam nyirokszövete és a szegycsont mögött elhelyezkedő csecsemőmirigy. A nyirokrendszer feladata a szervezet védelme a betolakodó kórokozókkal szemben.
Az egyes nyirokszerveket nyirokerek kötik össze. A nyirokkeringés fő sejtjei a limfociták . A nyiroksejtek rosszindulatú átalakulásának következtében a nyirokcsomók, a lép, vagy más szervek megnagyobbodnak, megbetegednek. A kóros limfociták a nyirokcsomóban összegyűlve, annak duzzanatát okozza. A limfóma tehát a nyirokrendszer sejtjeit, a limfocitákat érintő betegség. Limfóma esetén a limfociták rákos sejtként működnek, ellenőrizetlenül növekednek, osztódnak, illetve nem pusztulnak el kellő mértékben. Leggyakrabban a nyirokcsomókban, lépben és a csontvelőben alakul ki, de létrejöhet limfóma a gyomorban, májban is. A betegség egy időben gyakran megtámadja a test különböző részeit.
A limfómák egyik fajtája a minden életkorban előforduló betegség a Hodgkin-kór . E betegség neve első leírójától egy Hodgkin nevezetű orvostól származik, aki 7 beteg kórtörténetét írta le. A betegségnek jellemző szövettani képe van, az ún. Steinberg-Reed sejtek elkülönítik a többi nem-Hodgkin limfómáktól. A betegség ma már nagyon jól gyógyítható.
A nem Hodgkin-limfómáknak kb. 30 típusa ismert. Előfordulási gyakoriságuk Magyarországon és a világon is emelkedett, hazánkban mintegy ezer új megbetegedést fedeznek fel évente.
Mikor kezdjünk el gyanakodni?
De ahogy a közmondásból is ismerjük "jobb félni, mint megijedni" alapon, ha ez tartósan, két hét után is fennáll, vagy még a megfigyelési idő alatt tovább nő, és más okra nem derül fény, mindenképpen vizsgálódni kell tovább, részletes orvosi kivizsgálásra van szükség.
Milyen panaszok esetén kell feltétlenül orvosi kivizsgálást végeztetni? A tartós visszatérő, megmagyarázhatatlan láz, nyirokcsomóval együtt már több mint gyanús lehet. Az olyan erős éjszakai izzadás, amelytől átázik a hálóruhánk és az ágynemű, vagy az akaratlan, jelentős fogyás, fáradékonyság és étvágytalanság, esetleg az egész testre kiterjedő, kínzó viszketés mindenképpen orvosi kivizsgálást igényel.
A nem nyirokcsomóból, hanem más szervből kiinduló limfóma a megbetegedett szervre jellemző panaszokat okoz. A gyomorban vagy belekben kialakuló limfóma például hasi fájdalmakat, emésztési zavarokat okoz. Mellűri limfóma köhögést, nehézlégzést válthat ki. A legtöbb non-Hodgkin-limfóma B-sejtes limfocitákból indul ki, a T-sejtes limfóma jóval ritkábban és jellemzően inkább fiataloknál fordul elő.
A limfóma fajtái
A nem-Hodgkin-limfóma nem egységes megbetegedés, mintegy 30 eltérő viselkedésű betegség gyűjtőneve. Bármelyik életkorban előfordulhat, de idős emberekben gyakoribb. Az átlagéletkor a diagnózis felállításakor 60-65 év. Férfiaknál valamivel gyakrabban fordul elő, mint nőknél. Kockázati tényezői között bizonyos vírusfertőzések is felmerülnek. Vannak közöttük kevésbé rosszindulatú és nagyon agresszív formák is. Az ún. indolens nem-Hodgkin limfóma lassan halad előre, kezdetben nem okoz tüneteket, éppen ezért jó ideig rejtve maradhat, gyakran felfedezése a véletlen műve, például vérvizsgálat, mellkasröntgen-vizsgálatok végzése során bukkannak rá. A betegek többsége a diagnózis megállapítása után hosszú ideig nem igényel kezelést.
A non-Hodgkin lomfóma agresszív formája az indolenssel szemben gyorsan növekszik és nagyon rosszindulatú megbetegedés. A betegség korán ad tüneteket, és ez a szerencse, mert ezek miatt a betegek korán orvoshoz fordulnak. Itt a hangsúly a "korai" elnevezésen van, mert ez a forma megfelelő kezelés nélkül 1-2 hónapon belül kritikus helyzetbe hozhatja a beteget. A korai kivizsgálásnak azért is van nagy jelentősége, mert kezelésre az esetek többsége nagyon jól reagál. Agresszív non-Hodgkin limfómában az esetek 40-75 százalékában érhető el teljes gyógyulás.
Diagnózis
A nem-Hodgkin limfóma típusának meghatározása csak szövetmintából lehetséges. A beteg nyirokcsomó egy részét, vagy a teljes nyirokcsomót sebész eltávolítja és szövettani vizsgálat készül belőle. A biztos diagnózis csak ez alapján állítható fel. Ha a szövettan negatív eredményt ad, de a panaszok, tünetek továbbra is fennállnak, ne nyugodjunk bele, szoros megfigyelés és a mintavétel megismétlése szükséges. A betegség kiterjedését, stádium meghatározását különböző vizsgálatokkal lehet megállapítani ( csontvelő-biopszia , CT-, MRI-, PET-vizsgálat , ultrahangvizsgálat, stb.).
Kezelés
A kezelésnek nincs egy egységes, mindenkire ráhúzható uniformisa. A kezelést mindig egyénre szabottan kell meghatározni. Általánosságban elmondható, hogy a kezelés alapja a kemoterápia és a sugárkezelés. A daganatos nyiroksejtek gyorsan osztódnak ezért érzékenyek a megfelelő kemoterápiára, röntgen-besugárzásra. A betegek többsége jól reagál ezen kezelés valamelyikére, vagy a kettő kombinációjára. Bizonyos esetekben azonban agresszívabb kezelésre is szükség lehet. A csontvelő funkciójának megőrzése érdekében a csontvelői őssejtek visszaültetése is szükségessé válhat.
A limfóma kezelésében mérföldkövet jelentett az immunterápiának az a formája, amely a daganatos nyiroksejtek ellen kifejlesztett ellenanyaggal, a gazdaszervezet jelentős károsítása nélkül csak a beteg sejteket pusztítja el. Ez az új, jól tolerálható immunterápia ma már a kezelés standard részévé vált. A célzott kezelés, egy a daganatsejtek felszínén nagy mennyiségben található fehérjéhez kötődik, és a szervezet védekezőrendszerének segítségével az így megjelölt beteg sejtek pusztulását eredményezi.
Alkalmazásával a terápiás eredmények javulása észlelhető, a mellékhatások fokozódása nélkül.
