Egyre több olyan klinikai hatóanyag-vizsgálat van szerte a világon, amikor nem azt határozzák meg, hogy hol is helyezkedik el a sorvasztani kívánt daganat a szervezetben, hanem a tumorok molekuláris genetikai azonosságaiból kiindulva próbálnak támadáspontokat azonosítani. A Rákgyógyítás Magazinnak nyilatkozó centrumvezető onkológus főorvos szerint van létjogosultsága a genetikai alapú megközelítésnek, ám a kezelés nem függetleníthető attól, hogy az adott tumor hol is van a szervezetben.
Ugyan a ráksejtek nagyon sokfélék lehetnek még egyetlen daganaton belül is, mégis vannak olyan működésbeli hasonlóságok, amelyek lehetővé teszik különféle daganattípusok azonos terápiával való kezelését. Például egyaránt sok HER2-fehérjét termel az emlődaganatok és a gyomordaganatok egy része, ezért ha ezt megállapítják, akkor mindkét betegségben érdemes lehet ugyanazt a HER2-gátló terápiát alkalmazni. A fentebb említett fej-nyaki és a végbélben előforduló daganatok esetében pedig egy másik sejtfelszíni fehérje-receptor, az EGFR a közös metszet, ami miatt hatékony lehet ugyanazon EGFR-gátló kezelés egyik és másik esetben is.
A gyógyszerkutatásnak ma egy fontos irányát adja, amikor kevésbé a daganat elhelyezkedésére (lokalizációjára) fókuszálnak, inkább az azonosított genetikai hibákra igyekeznek célzott hatóanyagokat kifejleszteni, függetlenül attól, hogy a genetikai hibát épp milyen rákban találták meg. Amint dr. Révész János, a Miskolci Klinikai Onkológiai és Sugárterápiás Centrum vezető főorvosa megemlíti, az osztályán is részesei voltak olyan vizsgálatoknak, amikor adott hatóanyagot különféle betegséggel – konkrétan emlőrákkal és petefészekrákkal – kezelt betegeknél alkalmaztak.
"A gyógyszerkiválasztást tekintve egyre fontosabbá válnak a tumor genetikai jellemzői. Ugyanakkor nem lehet függetleníteni a kezelést attól, hogy melyik szervben van a daganat: egy garatrák, egy gyomorrák, egy hasnyálmirigyrák vagy egy húgyhólyagrák kezelése és ellátása alapvetően más kihívást jelent. Ahogyan a betegeknek különbözőek a panaszai, úgy eltérnek a gyógyulási esélyei, az életkilátásai is, ezeket a különbségeket pedig nem írja felül az esetleges genetikai hasonlóság. A genetika tehát egy fontos tényező, de nem kizárólagos" – árnyalja a képet a főorvos.
A daganatellenes gyógyszereket ma is alapvetően daganattípusok szerint engedélyezi az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI). Indokolt esetben olyan gyógyszert is alkalmazhatnak, amelyet nem törzskönyveztek az adott betegség kezelésére. "Önmagában egy genetikai mutáció azonossága nem elegendő érv amellett, hogy például egy tüdőrákban használt gyógyszert rögtön húgyhólyagrákos betegnél alkalmazzunk, ha azzal még nincs a világon elegendő tapasztalat" – erősíti meg Révész János. Hozzátette: ugyanakkor kétségtelen, hogy a tendencia afelé mutat, hogy 3-5 éves távlatban nemigen lesz olyan daganattípus, ahol az optimális kezelési terv felállításához ne lenne szükség molekuláris genetikai információkra is a daganatokról. Ezek az információk a közeljövőben ugyanolyan fontosak lehetnek az onkológus számára, mint ma a daganat patológus általi mikroszkópos szövettani elemzése - vélekedik a főorvos.
Forrás: Rákgyógyítás Magazin
