Tünetek
Korai felfedezése szempontjából szerencsés, hogy kezdeti stádiumban és hamar megmutatkozó tünettel jár. Első jele rendszerint a rekedtség, vagy legalábbis a hangszín megváltozása, mivel az elváltozás leggyakrabban a hangszalagokról indul ki. A megfázásos rekedtség általában nem szokott két hétnél tovább tartani, ha mégis ez volna a helyzet, szükséges felkeresni a fül-orr-gégészt.
Máskor fájdalom és a nyelés nehézsége jelentkezik elsőként, ha a gége más részét támadja meg a betegség, ekkor a rekedtség csak későbbi tünet. Az elváltozás keletkezhet ugyanis a hangszalagok fölötti nyálkahártyaredőkön vagy a hangszalagok alatt is.
A tumor növekedésével további jellemző tünetek a nyeléskor jelentkező, sokszor akár a fülig is kisugárzó fájdalom, idegentest-érzés a torokban, esetleg fulladás.
A nyakon púpként tapintható, enyhén fájdalmas nyirokcsomó már áttétet jelez.
Okok
Szövettani típusát tekintve a gégerák laphám-karcinóma, vagyis a nyálkahártyát borító hámrétegből fejlődik ki.
A betegek 85%-ánál az erős dohányzás vagy a mérték fölötti alkoholfogyasztás okolható a daganatos betegség kialakulásáért. Ráadásul ezek az egészségkárosító hatások egymást erősítik.
Úgy tűnik, hogy a dohányzás válfajai közül a pipázás és szivarozás elsősorban nem a tüdőrák, inkább a gégerák kialakulásának kedvez. A légúti szervek daganatos megbetegedései a közvetlen érintkezés miatt - érthető módon - szorosabb összefüggésben vannak a belélegzett levegő minőségével, mint más szervi rákok. Nem meglepő hát, hogy a tüdőrákhoz hasonlóan a gégerák kockázati tényezői között is előkelő helyet foglal el az azbeszt, mint rákkeltő anyag. Az azbeszt belégzése nyomán kialakuló rák munkaköri ártalom, csak keveseket érint. Megelőzésére éppen ezért szigorúan be kell tartani a munkahelyi biztonsági előírásokat.
További, a gégerák kockázatát növelő anyagok a különböző kátrányok, halogénezett szénhidrogének.
Diagnózis
Az orvos a beteg szokásos kikérdezése után egyszerű gégetükrözéssel (laringoszkóppal; larynx - gége) veszi szemügyre gégét. Azoknál a betegeknél, akiknél a gége szűk, vagy egyéb okból nehéz vizsgálni, ha szükséges fájdalomcsillapításban, vagy altatásban vizsgálják a gégefőt.
A laringoszkóppal szövetmintát is vesznek a gyanús helyről. A mikroszkópos vizsgálat alapján döntenek a kezelésről. A diagnózis pontosításához, a daganat kiterjedésének megállapításához a CT, az MRI és az ultrahangos képalkotó eljárások is alkalmazhatók.
Kezelés
A kezelés és annak sikere a rák stádiumától és elhelyezkedésétől függ. A korai stádiumban a szokásos kezelés műtét vagy sugárterápia, melynél különbséget kell tenni a kezelésként alkalmazott primer sugárterápia és a műtét utáni posztoperatív terápia között.
A hangszalagokat is érintő daganatnál igyekeznek a primer sugárterápiát előnyben részesíteni a műtéti beavatkozással szemben, hogy megőrizhessék a hangképző-szerv működőképességét, az eredeti beszédhangot. A sugárterápiát mintegy 6-7 héten át alkalmazzák. A besugárzott terület nagysága teljesen egyéni, a tumor kiterjedtségétől, áttétképzési valószínűségétől függ. A hangszalagok fölötti területen képződő rákok esetében például nagyobb a nyirokcsomók érintettségének valószínűsége, ezért nagyobb területen alkalmazzák a sugárkezelést.
A szén-dioxid lézeres technikával a műtéti pontosság sokat javult, így ma megint többször választják a műtéti megoldást.
Előrehaladott állapotban a gége egészének vagy jelentős hányadának műtéti úton való eltávolítása miatt a természetes hangképzés, a hangszalagok már nem menthetők meg. A kiterjedt, (T3-as, T4-es) daganatok esetében már az egész gégefőt eltávolítják, ezt nevezik laringektómiának. A műtét során az áttétképzés valószínűségétől függően a nyaki nyirokcsomókat is eltávolítják.
A műtét után - különösen kiterjedt daganatoknál - az esetleges nyirokáttétek miatt szintén szoktak sugárterápiát alkalmazni. Ennek mellékhatásaként az esetek 10-20%-ában a kezelést követően másodlagos karcinómák is kialakulhatnak. Ebben az esetekben hangsúlyoznunk kell, hogy ezek 10-15 évvel a kezelés után jelentkeznek, sokszor tüdődaganat formájában, és a korábbi dohányzás szerepe nem zárható ki.
Nagy jelentősége van, hogy milyen állapotban fedezik fel a rákot. Míg az I.-es stádiumú daganatok kezelése után a betegek 90%-os túlélése valószínű, addig a IV. stádiumnál mindössze az életek 25%-a menthető meg.
Újra beszélni tudni
Hangszalagok híján az ember nem tud beszédhangot képezni. A műtét után ezt háromféleképpen lehet pótolni. A "nyelőcsőbeszéd" azt jelenti, hogy a beteget megtanítják a belégzéskor a levegő egy részét a nyelőcsőbe venni, és ezt kiadva hangot képezni, ami természetesen más minőségű lesz, mint a beteg eredeti hangja. A másik lehetőség, hogy mesterségesen egy, a légcsövet a nyelőcsővel összekötő járatot, ún. tracheoözofageális fisztulát alakítanak ki. Ez a szelep belégzésnél levegőt juttat a nyelőcsőbe, majd ezután a nyelőcsőbeszédhez hasonló módon történik maga a hangadás.
Végül elektromos készüléket is alkalmaznak, amelyet a beteg nyakához szorítva tudnak hangforrásként működtetni. A hangot a beteg ezután mindhárom esetben a száj- és orrüreg működésével alakítja érthető beszéddé, akárcsak a normál artikuláció esetén. Az így képzett beszéd sokkal halkabb, mint a rendes emberi hangú, az eltérő hangszín és a monoton dallam miatt nem tűnik természetesnek.
A témáról bővebben a "Daganos betegségek" című rovatunkban olvashat.
