Ezek a nyirokrák tünetei

A "rejtőzködő betegségnek" is nevezett limfóma még ma is azok közé a daganatos megbetegedések közé tartozik, amelyekről viszonylag keveset tudnak. A betegség jellemzője, hogy a szervezetben a limfociták (fehérvérsejtek) egyszerre rákos sejtekként kezdenek viselkedni, ellenőrizetlenül növekednek, osztódnak, illetve nem pusztulnak el kellő mértékben. Összegyűlnek, duzzanatot, szövetszaporulatot (limfómát) képeznek, méghozzá a nyirokcsomókban, egyszerre akár a test különböző pontjain is.

A daganat felismerése természetéből adódóan meglehetősen nehéz, hiszen általános, akár más betegségekre is utaló tünetegyüttes jellemzi. Bár csak részben, kb. 70 százalékban vehető észre a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodásából, de már ez is fontos előrelépés a tünetek felismerésében. A megduzzadt nyirokcsomókon túl

• "megmagyarázhatatlan" láz
• köhögés
• nehézlégzés
• erős éjszakai izzadás
• akaratlan és jelentős fogyás
• makacs bőrviszketés

is utalhat a limfómára. Ne feledjük, a diagnózis mindig az orvos feladata!

A limfóma fajtái

A limfómának szövettanilag és klinikai viselkedés alapján számos típusa különíthető el. A Hodgkin-limfóma, amely nevét egy hasonló nevű orvosról, első leírójáról, Sir Thomas Hodgkinról kapta, az egyik legsikeresebben kezelhető daganatos betegség, hiszen a betegek 75-80 százaléka az elsődleges kezeléssel meggyógyítható. Előfordulása stabil, növekedést nem mutat, szemben a non-Hodgkin-limfómák növekvő gyakoriságával.

A non-Hodgkin limfómák között megkülönböztetjük az ún. indolens (lassú növekedésű), illetve az agresszív (gyors növekedésű) limfómát. Az előbbi kezdetben nem okoz tüneteket, és jó ideig rejtve maradhat. A diagnózis után a limfóma ezen fajtája hónapokig vagy akár évekig sem igényel kezelést, később pedig a terápia során a daganat összezsugorodik, sőt akár el is tűnhet, ezzel tünetmentességet, remissziót eredményezve. Ez azonban gyakran csak átmeneti, hiszen a betegség később kiújulhat.

Az agresszív non-Hodgkin limfóma az előbbi, lassú növekedésű elváltozással szemben gyakrabban okoz tüneteket, gyors lefolyású, és rendszerint azonnal kezelni kell. A kezelésre jól reagál, sőt ezekben az esetekben nagyobb valószínűséggel következik be a teljes gyógyulás is.

A limfóma kezelése

Nincs két egyforma non-Hodgkin limfómás. Még az azonos típusú vagy stádiumú betegségben szenvedők sem ugyanazt a kezelést kapják, és a prognózisuk sem egyforma. Ha az indolens non-Hodgkin limfóma diagnózisa idején nincsenek tünetek, az érintettek rendszerint nem igényelnek azonnali kezelést, számukra a "várakozz és figyelj" taktika ajánlott. A néhány nyirokcsomóra lokalizálódó formában a terület besugárzása jelenti a kezelést. A leggyakoribb a kemoterápia, amit gyakran immunterápiával kombinálnak, illetve alkalmazzák még önmagában a monoklonális antitestkezelést, a nagydózisú kemoterápiát, melyet csontvelő-transzplantáció követ.
Bár azt nem lehet megjósolni, hogy az egyes érintettek hogyan fognak reagálni a kezelésre, az indolens non-Hodgkin limfóma késői stádiumában lévők 75 százaléka tünetmentessé válik. A betegségnek ebben a formájában azonban a kezelés ellenére is jellemző a daganat kiújulása.

Az agresszív non-Hodgkin limfómát általában kemoterápiával kezelik, immunterápiával kombinálva, a lokalizált betegség kezelésére pedig sugárterápiát alkalmaznak. Annak ellenére, hogy az agresszív non-Hodgkin limfóma gyorsan nő, a gyógyulás esélye aránylag magas.

Hova forduljunk?

A legkorszerűbb kezelésekhez elsősorban az ország hematológiai centrumaiban juthatnak hozzá, ahová a háziorvos éppúgy beutalhat, mint a belgyógyász vagy az onkológus szakorvos. Az első lépést azonban nekünk kell megtenni, amint a fentiekben felsorolt tüneteket észleljük. Hazánkban évente több mint 2500 új betegek diagnosztizálnak, 2009-ben 8000 beteget gondoztak.