Együtt is élhetnénk a rákkal

Ha a standard, nagy dózisú kemoterápiát alkalmazzuk, akkor a lehető legtöbb tumorsejtet pusztítjuk el ugyan, de egyúttal kárt is okozunk magunknak. Rezisztens sejtek maradnak vissza ugyanis az ilyen kezelések után, amelyek elszaporodnak, majd mértéktelenül beindulhat a tumorburjánázás - állítják a Tufts University kutatói.

A kutatást végző Pedro Enrique-Navas és kollégái a rákellenállást szabályozó evolúciós folyamatokat vizsgálták, ezekből kiindulva alkottak meg egy olyan kezelési stratégiát, amely a dózist összehangolja a tumor viselkedésével.

Az egyik legkínzóbb mellékhatás lehet, ha az onkológiai kezelések miatt hányinger, hányás jelentkezik, ami testileg meggyötri, s lelkileg is megviseli a betegeket. Kattintson! Ahelyett, hogy a tumor méretét megpróbálnánk teljesen lecsökkenteni, az úgynevezett adaptív terápia stabilizálni próbálja a tumor méretét – ha ugyanis meghagyjuk a kezelésre érzékeny tumorsejtek egy százalékát, azzal elnyomjuk a rezisztens sejtek termelődését is.

A kutatók a paclitaxel kemoterápiás gyógyszert tesztelték az új, adaptív környezetben egerek között, kétféle mellráktípussal . Míg a standard kemoterápia lecsökkentette az egerek mellráktumorjait, a kezelés végeztével ezek visszanőttek eredeti méretükre. Egy olyan módszert is kipróbáltak, amelynek folyamán kihagytak kezeléseket, amikor azt tapasztalták, hogy a tumor mérete csökkent – ez szintén beindította a tumor burjánzását.

Mindezzel ellentétben az adaptív terápia során a tumor méretének változásával összhangban először nagyobb, majd egyre kisebb dózist adagoltak az egereknek. Az eredmények szerint ezzel a módszerrel sokkal hatásosabban lehetett kontrollálni a tumorok méretét.

Ami a számokat illeti: az egerek 60-80 százalékánál elhagyhatták a gyógyszer adagolását, és utána a tumor nem kezdett újra növekedni. A kutatók most azt vizsgálják, miként lehet a jelenlegi rákkezelési módszereket áthangolni ezek ismeretében.

Forrás: Science Daily