Kellemetlen apróságok a fejbőrön

Paraziták, több ezer éves múlttal

Egy korábbi feltételezés szerint az európai emberek által kerültek fejtetvek Amerikába, egy nemrégen felszínre hozott kutatás azonban ennek ellenkezőjét állítja. Ezeréves perui múmiákon talált fejtetvekből arra következtetnek a tudósok, hogy az apró ízeltlábú fajunk első afrikai kirajzása óta, azaz százezer éve hű kísérője az embernek. Genetikai vizsgálatok szerint ezek az élősdiek majdnem megegyeznek a világ bármely más pontjáról származó vérszívóval.

A múmiák nagy gonddal befont hajából egyenként több száz élősködőt gyűjtöttek össze. A kutatók úgy vélik, a szorosan befont haj nem tette lehetővé a hagyományos fésülködést, ez pedig a vérszívók paradicsomává tette az indiánok fejét. A befont hajról könnyen asszociálunk a XVII. századi, versailles-i kastély rizsporos arcú, fehér parókás lakóira, akik ápolták ugyan arcukat különböző krémekkel és festékekkel, hajukra azonban nem sok időt fordítottak, így tornyos frizurájukban a paróka alatt megbújtak az élősködők. De sebaj: egy okkal több díszes eszköz, már-már státusszimbólum beszerzésére: a Napkirály versailles-i udvarában a tetű okozta viszketés enyhítésére, a tetvek terelgetésére elefántcsontból, aranyból készült, hosszú hajtűk szolgáltak.

Kicsi, de kellemetlenül szapora

A tetű egy olyan élősködő rovar, mely zárt közösségekben gyorsan terjed. A fejtetű 2,5 - 4,5 mm nagyságú, ovális alakú. A színe általában barnásszürke. Embernél háromféle tetű fordulhat elő: fej-, ruha- és lapostetű. Az első kettő egy faj két változata, amely külsőleg és testfelépítésében majdnem egyforma, csupán előfordulási helyében, életmódjában tér el egymástól. A fejtetvek vérszívás útján táplálkoznak, amellyel a gazdaszervezet bőrén viszketést váltanak ki, és allergiás bőrreakciót okozhatnak. Igaz a címben említett mondás: "nicht ugribugri, nur langsam spazieren": a tetvek repülni, ugrálni nem képesek, de viszonylag gyorsan tudnak mászni a fejbőrön. Kerülik a fényt, ezért ritkán láthatók. Amikor az élősködő rovarok lerakják a petéiket, a serkéket, e fehér szemcsék odaragadnak a hajszálhoz, amelyekből körülbelül 1 hét alatt kelnek ki a tetvek Ezeket általában a hajas fejbőrön, a hajszálak tövében helyezik el, leggyakrabban a halánték- és tarkótájon. A nőstény tetvek 2-4 hetes életük során 40-200, átlagosan 100 petét raknak. Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható, cementszerű anyaggal rögzíti.



A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Az első hónap végére egyetlen nőstény ivadékainak száma mintegy 150, a második hónap végén viszont akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet. A tetveknek igen fejlett kapaszkodási ösztönük van, karmaik bicskaszerűen csukhatók vissza a lábszárra, így a vérszívás idején nagyon erősen tudják magukat rögzíteni. A fejtetvesség könnyen átterjed az egyik emberről a másikra a fejek szoros érintkezése révén, széktámlák, fésűk, kefék, hajjal kapcsolatba kerülő tárgyak, törülközők és kalapok közvetítésével. Szerencsére a fejtetvek fertőző megbetegedést nem terjesztenek.

Bárkin előfordulhat

Az emberen élősködő vérszívó tetvek az egész világon előfordulnak, és ez alól Magyarország sem kivétel. A nemzetközi és hazai epidemiológiai tapasztalatok szerint a fejtetvesség egy országon belül 20-25 éves periódusokban visszatérően növekszik. Magyarországon legutóbb a hetvenes-nyolcvanas években okozott jelentős gondot a fejtetvesség, s napjainkban ismét emelkedő trend észlelhető. Leggyakrabban a legrosszabb higiénés viszonyok között élőknél, elsősorban a hajléktalanoknál tapasztalják az előfordulását, de bármelyik társadalmi rétegben előfordulhat. Járványszerűen pedig elsősorban gyermekközösségben léphet fel, főleg óvodáskorban és az általános iskola alsó tagozatában.

A tetvesség erős viszketéssel jár, a fejbőrön vörös, kiütésszerű foltok láthatók. A viszketés elsősorban abból ered, hogy a vérszívó rovarok nyálmirigyének véralvadás-gátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okozhat. Ha viszketést észlelünk, fontos, hogy mindenekelőtt a fejbőrön, főleg fülek mögött és a nyak hátsó felszínén vizsgálódjunk tojás alakú, szürkésfehér serkék után, amelyek - a korpával ellentétben - nem húzhatók le könnyen a hajszálról, kézzel nem lehet lesöpörni, csak úgy távolíthatók el, ha fésűvel lehúzzák a hajszál végéről. A vizsgálatokhoz kézi nagyító használata ajánlatos A viszketés miatti gyakori vakarózás felsebzi a bőrt, ezeken a sérüléseken keresztül másodlagos fertőzés érheti a bőrt, gennyesedés, gyulladásos folyamat indulhat meg. A vakarás helyein bakteriális felülfertőződés, gennyesedés alakulhat ki, melyet a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása is kísérhet. Minden esetben meg kell győződni a talált serkék életképességéről. Ez a legegyszerűbben a leghagyományosabb módon, a "körömpróbával" bizonyítható: az életképes serke két köröm között összenyomva pattanó hangot ad.

Nélkülözhetetlen szülői gondoskodás

Mivel leggyakrabban gyermekközösségekben fordul elő a fejtetvesség, a szülők odafigyelése, gondoskodása nélkülözhetetlen szerepet játszik ennek megelőzésében, kezelésében. Olykor a személyes tapasztalatok hiánya miatt nem azonnal veszik észre, ha a gyermek az óvodából, az iskolából vagy a nyári táborból tetvesen érkezik vissza, ezért a közösségbe is így engedik tovább. Nem szabad kétségbe esni, első hallásra minden szülő megdöbben, és hitetlenkedve fogadja, hogy az iskolában vagy óvodában a gyerekeknek tetveik vannak. Ha a saját gyermekük kezdi vakarni a fejét és látják a tetűt, bosszankodnak, és zavarban érzik magukat. És amikor a gyermek ismét tetves lesz, valószínűleg nagyon dühösek lesznek. Vegyünk nagy levegőt, és készüljünk fel a fejtetű kezelésére! Elsőként mindenféle ezzel kapcsolatos rossz érzést kergessünk el magunktól, a tévhittel ellentétben a fejtetvek a gyerekek között nem a rossz higiénés szokások miatt terjednek - a tetű csupán a fő táplálékát, a vért keresi, mint pl. a szúnyog is -, sokkal inkább a szoros fizikai kapcsolat és a tárgyak közös használata miatt. Azért is nagyon fontos a pánik féken tartása, mert a gyermek lelki épségére ugyanúgy tekintettel kell lenni, mint a testi egészségére, nem szabad, hogy a gyerek megszégyenülésként élje meg ezt a kellemetlenséget.

A kezelés elsősorban a haj lekezelésénél kezdődik, mégsem szabad azonban megfeledkezni a további hajjal kapcsolatban álló tárgyak (fésű, hajkefe, sapka, fejkendő stb.) fertőtlenítéséről sem, hiszen ezek közvetítésével is terjedhet a fejtetű. Ezek fertőtlenítése ugyanazon szerrel, a hajszeszbe mártva történik.

Segédeszközök

A fejtetvesség azonnali megszüntetésére és megelőzésére megfelelő tetűirtó hajszesz (például a vény nélkül kapható Nittyfor, Pedex, NIX) alkalmas. Ezek valamelyikével a hajas fejbőrt és a hajat gondosan át kell itatni, majd azt a fejbőrbe kell dörzsölni. Ezután meg kell várni, amíg a hajszesz rászárad a hajra (5-15 perc). A hajszesz száradási ideje elegendő arra, hogy a készítmény kifejtse hatását, a tetveket és a serkéket elpusztítsa. Vattával lefedve ügyelni kell arra, hogy a hajszesz a szembe ne jusson. Az elhalt serkék eltávolításánál nincs könnyű dolgunk (a cementszerű anyag erősen rögzíti a hajszálakhoz) ezért ezeket a hajszálakról csak ecetes vízbe mártott, sűrű fogazatú fésűvel, illetve egyenkénti lehúzással - esetleg a haj levágásával - távolíthatjuk el.

Fontos az alaposság! A hatás alapvető feltétele, hogy a serke és a tetű a készítménnyel legalább 5 percen keresztül érintkezzen. Amennyiben a bedörzsölés nem terjed ki a fejbőr és a haj teljes területére, úgy az érintőméreg nem tudja kifejteni hatását. Gyakori hiba az is, hogy a tetűirtó hajszeszt hajmosással túl korán, még aznap eltávolítják, így a családban akár az azonnali újrafertőződés veszélye is fennáll. Erősen eltetvesedett egyéneknél a tetvek a hajból sűrű fogazatú fésűvel kifésülhetők. (Ilyen sűrűfésű a gyógyszertárakban kapható, de van olyan tetűirtó szer is, amelyikhez mellékelik.)