Az aranyérbetegség egyre gyakoribb. A friss statisztikák szerint már többen vannak, akiknek a mindennapjait megkeseríti, mint azok, akiket elkerül a probléma. Mindez nagyrészt az elkényelmesedett társadalommal együtt járó mozgásszegény életmódra vezethető vissza: nem véletlenül sorolják az aranyeret is a civilizációs betegségek közé.
Az aranyér és a mozgás kapcsolata
Hogy az összefüggést megértsük, először is tisztázzuk, mi az aranyér. Tulajdonképpen egy visszérköteg, amely a végbél nyálkahártyája alatt található, és amelynek fontos szerepe van a bélműködésben és a székelésben. Aranyérbetegség akkor alakul ki, ha az érköteget tartó kötőszövet elveszti a rugalmasságát és megnyúlik. Ilyenkor az érhálózat kitágul, majd kitüremkedik a végbélnyíláson, előrehaladott esetben pedig be is gyullad. Mi vezethet a kötőszövet megnyúlásához? Leggyakrabban az ülőmunka, a túlsúly és a mozgáshiány a felelősök, mert azok mind fokozzák az aranyérre nehezedő nyomást.
Mindebből következik, hogy rendszeres fizikai aktivitással sokat tehetünk az aranyérbetegség megjelenése ellen, illetve már kialakult probléma esetén a javulása érdekében. A sportolás remekül ellensúlyozza a munkahelyi székünkön vagy éppen az otthoni fotelben üldögélve töltött időt. Mivel a fizikai tevékenység közben gyorsul a szívverés és a keringés, több oxigén és tápanyag jut a kötőszövetekbe, így a végbélnél lévő érköteget tartó kötőszövetbe is, tehát az egész testben javul a szöveti regeneráció. A sportolás hatására az emésztőrendszer aktivitása is fokozódik, aminek következtében mérséklődnek a székrekedéses panaszok. Márpedig, ha kevesebbet erőlködünk a WC-n, azzal az aranyér is „megkönnyebbül”.
A fizikai aktivitás szervezetünk hormonháztartását is pozitívan befolyásolja. Egy kellemesen kimerítő edzés után nem hiába érezzük feldobottnak, boldognak magunkat: ilyenkor megugrik a boldogsághormonok szintje. A fizikai igénybevétel serkenti az izmok építő folyamatait, ami kihat a kötőszövetekre is: rugalmasabbá válnak, valamint javulnak az öngyógyító mechanizmusok. Végül meg kell említeni azt is, hogy a rendszeres sport egészséges táplálkozással párosulva segít megszabadulni az esetleges pluszkilóktól, és ahogy egyre kevesebbet mutat a mérleg, úgy csökken az aranyérbetegség kialakulásának rizikója.
Nem mindegy, mit sportolunk
Bár a fizikai aktivitás általánosságban jó hatással van az aranyérre, néhány mozgásformával éppen az ellenkezőjét érhetjük el. Fontos például, hogy ahogy a WC-n, úgy az edzőteremben se erőlködjünk, mert az nagy terhelést jelent a végbéltájékra. Tanácsos tehát kerülni a nehéz súlyok emelgetését, de a mostanában divatos TRX-et és kettlebellt is. Amennyiben aktív aranyerünk van, nincs jó hírünk a kerékpározás szerelmeseinek sem: sajnos biciklizés közben intenzív nyomás nehezedik az aranyérre. Természetesen nem muszáj teljesen lemondani ezekről a sportokról, de érdemes más mozgásformákkal váltogatni.
Az úszás például az aranyér szempontjából is rendkívül jótékony, köszönhetően a víz antigravitációs hatásának, és a vízi gimnasztika is remek választás. A jóga és a pilates pedig azért segít, mert a mélyizmokat is munkára fogják, valamint sok jógapóz és gyakorlat a medencefenék izmaira koncentrál. Persze mind közül a legfontosabb, hogy olyan mozgásformára leljünk, amelyet örömmel és rendszeresen tudunk gyakorolni, hiszen ez a kulcsa annak, hogy a sport hosszú távon az életünk része maradjon.
