Közeledik a karácsony, és vele együtt a nagy evések és ivások időszaka. Munkahelyi karácsony, családi összejövetelek, évbúcsúztató a barátokkal, karácsonyi vacsora, karácsonyi vendégeskedés, szilveszteri buli: a decemberünket általában úgy töltjük el, hogy jókat eszünk, de azért néha túlzásba is visszük. Az ünnepek ideje alatt sokszor csak tele hassal pihegünk valahol, és ilyenkor hangzik el talán legtöbbször a fogadalom, hogy "soha többet nem eszem így tele magamat!"
Mi történik ilyenkor velünk? Miért vagyunk hajlamosak a kelleténél többet enni? És ha túlettük magunkat , mi az, amitől sokáig annyira tele érezzük magunkat? Az Amerikai Kémiai Társaság a közelgő ünnepek alkalmából közzétett egy videót, amelyen szemléletesen magyarázzák el, hogy mi zajlik le ilyenkor a szervezetünkben - elsősorban az emésztőrendszerünkben és az agyunkban.
Hogy ki mit szokott enni karácsony környékén az háztartásonként változó lehet, az azonban nem, hogy rengetegszer érezzük, hogy annyira tele vagyunk, hogy már egy falatot sem bírunk lenyelni. Általában ilyenkor jön a kérdés: "És a bejglit meg sem kóstoltad?" - Több oka van annak, hogy ez az érzés kialakul; ezek közül az egyik nagyon egyszerű és fizikai: a gyomrunk befogadóképessége körülbelül egy liter. Karácsonykor azonban túl szoktuk terhelni; ha ennél többet fogyasztunk, a gyomrunk kitágul, és hozzányomódik a többi belső szerveinkhez - ez okozza azt az érzést, hogy menten szétpukkadunk.
Jöhet a bejgli?
A másik nagyon kellemetlen hatása annak, ha túlesszük magunkat, hogy égni kezd a gyomrunk. Minél többet eszünk, annál több gyomorsav termelődik, hogy lebontsa a táplálékokat. Amikor azonban tele van a gyomrunk, a gyomorsav feljuthat a nyelőcsövünkbe: ez okozza a kellemetlen, égető érzést, amit gyomorégésnek nevezünk. Erre persze bevehetünk "gyomorsavlekötőt", ami valóban semlegesíti a savat, de közben még több szén-dioxid termelődik - a felfúvódás érzése tehát nem szűnik meg tőle, hanem nő.
A telítettség érzésének nemcsak fizikai, hanem mentális oka is van. Ha teleesszük magunkat, akkor a leptin nevű hormon jelez az agyunknak, hogy ideje abbahagyni. Ha magas kalóriatartalmú ételeket fogyasztunk, az emésztőrendszerünkben PYY (peptid tirozin-tirozin) termelődik; ez az agyba jutva kiváltja azt az érzetet, hogy tele vagyunk. Nem árt tehát, ha figyelünk az agyunknak ezekre a jelzéseire: alapesetben ugyanis érezzük, hogy mikor kell abbahagyni. Ha ennek ellenére mégis túlesszük magunkat, mert megkívánjuk, vagy mert udvariasak akarunk lenni, és nem akarjuk visszautasítani a kínálgatást: ne csodálkozzunk, ha utána nem érezzük majd jól magunkat!
