Így lehet kezelni a gyulladt beleket

A gyulladásos bélbetegség a gyomor-bélrendszer krónikus, gyulladásos és esetenként progresszív betegségeinek csoportja. A két leggyakoribb előfordulása a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás.

Tünetei nem csak kellemetlenek, de fájdalmasak is: általában hasmenéssel, lázzal, vérszegénységgel és fáradtsággal jár, de gyakori tünet a végbéltáji vérzés, a fájdalmas hasi görcs és a sürgető székelési inger is. Előfordul, hogy a gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek heti akár öt nap is tapasztalják az utóbbi tüneteket.

Tünetei az idő előrehaladtával és egyénenként is eltérőek lehetnek, függően a gyulladás kiterjedésétől és annak elhelyezkedésétől. Változhat a tünetek súlyossága és jellege, enyhétől egészen a súlyosig.

A Crohn-betegség veszélye, hogy sok esetben folyamatosan romló, és a belek tartós károsodását okozhatja. Előfordulhatnak időszakok, amikor a betegség csendes, és alig vagy egyáltalán nem okoz tüneteket, ám időnként ezt olyan időszakok váltják, amikor a betegség aktívvá válik, és ismét tüneteket okoz.

A probléma gyakoriságát jól mutatja, hogy a gyulladásos bélbetegség Európában nagyjából 3 millió embert érint. Minden korosztályban előfordul, a leggyakrabban azonban 15 és 30 év között jelentkezik először.

A Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás

A Crohn-betegség a gyomor-bélrendszer bármely részén előfordulhat, a szájüregtől egészen a végbélnyílásig. Következményei, hogy sipolyok alakulnak ki a gyomor-bélrendszerben, felszívódási zavarokat okoz, de szövődmény lehet a bélperforáció, illetve tályogok keletkezése is.

A fekélyes vastagbélgyulladás a vastagbél és a végbél nyálkahártyáját érinti, a vastagbél kifekélyesedést okozza. Az ezzel a betegséggel élő betegek fele tapasztal időszakos fellángolásokat a diagnózistól számított 3-7 évben. A gyulladásos bélbetegség jelentősen kihathat a betegek életminőségére és az egészségügyi ellátórendszerre egyaránt.

Ízületi gyulladástól a depresszióig

Mindezeken felül a gyulladásos bélbetegségnek több kísérőbetegsége is előfordulhat: a betegek 20 százalékánál alakul ki ízületi gyulladás, és minden harmadik betegnél jelentkezik legalább egy társbetegség. Ráadásul a gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek kétszer gyakrabban élnek át depresszív állapotot életük folyamán, mint azok, akik nem érintettek ezzel a betegséggel.

Egy felmérés szerint majdnem minden ötödik Crohn-betegnél bélrendszeri szövődmények voltak megfigyelhetők a diagnózis felállítása után 90 nappal, minden harmadik esetben pedig bélrendszeri szövődmények a diagnózis felállítása után öt évvel.

Így lehet kezelni

A gyulladásos bélbetegség kezelése a megfelelő táplálkozástól a gyógyszeres terápián át a műtéti beavatkozásig terjed, függően a betegség típusától és súlyosságától. Fontos kiemelni, hogy egyes ételek és italok (például az alkohol) súlyosbíthatják a tüneteket.

A tünetek visszaszorításának első lépéseként aminoszalicilátokat és kortikoszteroidokat szoktak felírni, mivel ezek gyulladáscsökkentő hatásúak. Az immunszuppresszív szereket a remissszió fenntartására használják, mivel ezek a készítmények elnyomják a szervezet immunválaszát, megakadályozva a gyulladás folyamatos fennállását. Fertőzések esetén antibiotikum is alkalmazható. Ezen kívül egyes biológiai szerek segítenek a tünetek kezelésében és a remisszió fenntartásában, továbbá elősegítik a nyálkahártya gyógyulását is.

A Crohn-betegségben szenvedő betegek mintegy 70 százalékánál a műtét is elengedhetetlen, gyakran egy bélszakasz eltávolítására is szükség van. Fekélyes vastagbélgyulladás esetén ez a szám alacsonyabb, 10-40 százalék. A gyulladásos bélbetegségek kezelésének a célja első sorban a remisszió, az életminőség javítása, illetve a lehetséges szövődmények megelőzése.

DU/JAN/15/06