Az adatok aggasztóak, hiszen a túlsúly vagy elhízás számos egészségi kockázattal jár, bizonyítottan növeli bizonyos betegségek (szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség , egyes daganatos betegségek, magas vérnyomás) kialakulásának valószínűségét. Ugyanakkor - úgy tűnik - az eddig alkalmazott stratégiák nem bizonyultak hatékonynak az elhízás elleni küzdelemben.
Erre a tényre világított rá a Circulation folyóiratban megjelent publikáció, amelyben a neves obezitológus, Dr. James O. Hill és kollégái arra a vitára reagáltak, hogy a túlzott táplálékfelvétel vagy az elégtelen fizikai aktivitás okozza-e inkább az elhízást.
A táplálékbevitelt, a fizikai aktivitással történő energiafelhasználást és az energiatárolást (zsírban) összesítő energiaegyensúly nézőpontján keresztül eljutottak a "szabályozott területek" fogalmához.
E szerint, ha a szervezetben hosszú távon működik az energiaegyensúly, akkor jó eséllyel sikerül megőrizni a testsúly megtartására irányuló természetes védelmet.
Miközben az Egyesült Államokban főként a bevitt energiamennyiség csökkentésével igyekeznek felvenni a küzdelmet a gyermek- és felnőttkori elhízással szemben, addig a Coloradói Orvostudományi Egyetem elhízás kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy új haditervre van szükség, mert az eddigiek nyilvánvalóan nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Javaslatuk szerint a hangsúlyt át kellene helyezni az ételmegvonásról és a fogyásról az energiaegyensúlyra és az ezen alapuló egészséges testsúly megőrzésére.
Az új stratégia szerint a táplálékbevitelt nagyobb energiafelhasználással kell összekötni, mint ami ma Amerikára jellemző, mert a testsúlyt szabályozó biológiai rendszer így tud hatékonyabban működni.
"Úgy tűnik, az egészséges testsúly a mai átlagos fizikai aktivitásnál csak többel tartható fenn – magyarázza Dr. Hill, a tanulmány vezetőszerzője. - Nem fogjuk mérsékelni az elhízást, ha csak a táplálékbevitel csökkentésére koncentrálunk. Ha nem növeljük a lakosság fizikai aktivitását, akkor egyszerűen csak a fenntarthatatlan élelmiszer-beviteli korlátozást reklámozzuk. Ez a stratégia eddig sem működött, nem valószínű, hogy a jövőben fog." A szerzők azt is állítják, hogy a túlzott súlygyarapodás megakadályozása elérhetőbb cél, mint az elhízás kezelése. Hangsúlyozzák, hogy már a napi 100 kalóriával csökkentett energiabevitel a fizikai aktivitás kismértékű növelésével párosítva hatékonyan megakadályozná a súlynövekedést a felnőtt lakosság 90%-ánál.
Azok, akik keveset mozognak , nehezen tudják megtartani az energiaegyensúlyukat, mert ehhez folyamatosan vissza kell fogniuk a táplálékbevitelüket, hogy az megfeleljen a kismértékű energiafelhasználásuknak. A táplálékbevitel visszafogását pedig nehéz hosszú távon betartani. A kilengések így aztán borítják az energiaegyensúlyt, a kalóriafogyasztás nagyobb lesz, mint az elégetett kalóriamennyiség, ez pedig testtömeg-növekedéshez vezet, aminek 60-80 %-a zsír.
Az energiaegyensúlyon alapuló szakirodalom áttekintésével a kutatók azt a népszerű elméletet is cáfolták, hogy az elhízás oka csakis az étrendben keresendő. Ami azt illeti, a mérleg másik oldalán is jelentős változások történtek, az energiafelhasználás, azaz a fizikai aktivitás drámaian csökkent az elmúlt évszázadban, mert a mai életünkhöz sokkal kevesebb napi mozgás szükséges, mint régebben. A szerzők azt állítják, hogy az energiafelhasználás e csökkenése előfeltétele volt az elhízás jelenlegi problémájának, ezért mindenképpen szükségesnek látják a nagyobb fizikai aktivitás visszaépítését a modern életbe.
