Növényi pollenektől egyes élelmiszereken át rovarcsípésekig számos tényező kiválthat allergiás reakciót az arra érzékeny szervezetben. Az ilyenkor fellépő gyulladás aztán a legváltozatosabb tünetek formájában jelentkezhet, legyen szó akár orrfolyásról, orrdugulásról, szemviszketésről, emésztőrendszeri panaszokról, bőrkiütésekről, duzzanatokról. A probléma forrása pedig lényegében egy tévedés. Az immunrendszer ugyanis szisztematikusan kutat minden olyan idegen test után szervezetünkben, amely potenciálisan bajt okozhat. Ilyen idegen test lehet például egy baktérium, egy vírus, esetleg egy rendellenesen működő saját sejt is, amelyből daganatos betegség alakulhatna ki. Ha védelmi rendszerünk rábukkan egy ilyen elemre, betolakodóként azonosítja azt, és azonnal támadást indít ellene. Allergiás reakció esetén sem történik ez másként, csupán annyiban, hogy az azt kiváltó allergén valójában egy teljesen ártalmatlan anyag. Így aztán a kialakuló immunválasszal járó következmények is hiábavaló kockázatnak teszik ki a szervezetet.
Amikor tehát az allergiáról beszélünk, egyfajta túlérzékenységről van szó. Ennek mértéke lehet egészen enyhe, de akár olyan súlyos is, amely miatt már a legkisebb behatásra életveszélyes állapot, úgynevezett anafilaxia jön létre. Általában véve elmondható, hogy mind a fejlődő, mind a fejlett országok népessége körében egyre gyakoribb az allergiás betegségek előfordulása világszerte, és ez a tendencia várhatóan a jövőben is folytatódni fog. Éppen ezért számos kutatás zajlott múltban és zajlik jelenleg is az allergiák pontos kialakulási mechanizmusa és a rizikófaktorok feltárására, valamint a lehetséges terápiás módszerek fejlesztésére. A ma elérhető kezelési eszközök egyfelől a problémát okozó allergének életmódbeli kerülésén, másfelől a tünetek gyógyszeres enyhítésén alapulnak. Emellett immár több mint egy évszázada folyamatosan bővül az úgynevezett deszenzibilizáció, avagy az allergénspecifikus immunterápia eszköztára, amellyel napjainkban sok esetben teljes tünetmentességet lehet már elérni.
Hogyan működik az immunterápia?
A deszinbilizáló kezelés célja, hogy úgymond hozzászoktassa az immunrendszert a tünetekért felelős allergénhez. A működési elve sok tekintetben hasonló a különböző fertőzésekkel szembeni védőoltásokéhoz, amelyek esetén az adott kórokozó inaktivált változatát vagy annak bizonyos részeit juttatják be a szervezetbe, ahol aztán az immunrendszer a patogénre specifikus védelmet építhet ki. Későbbi találkozások alkalmával így már gyorsan és hatékonyan képes lesz felismerni, egyszersmind ártalmatlanítani magát a valódi kórokozót. Az immunterápia során a problémát okozó allergént juttatják eleinte csekély, majd egyre növekvő dózisban a szervezetbe. Ennek hatására hosszú távon éppúgy immunissá válunk rá, mint a fertőzésekre a vakcináció nyomán. Egyfajta tolerancia alakul ki, amelynek révén az allergiás reakció egyre enyhébbé válik, végeredményben pedig az érintettek teljesen megszabadulhatnak a kellemetlen tünetektől.
A kezelés során az allergén tisztított kivonatát juttatják be a szervezetbe vagy injekciós formában a bőr alá beadva (szubkután immunterápia), vagy folyadékként a nyelv alá csepegtetve (szublingvális immunterápia). A terápiás program két nagyobb része osztható. Az első szakaszban, amely többnyire három-hat hónapig tart, hetente néhány alkalommal egyre emelkedő dózisban kapja a beteg az allergént. Az így kialakított toleranciát aztán további három-öt évig jellemzően havi egy alkalommal megismételt oltással lehet fenntartani. Fontos megemlíteni, hogy a kezelés mindvégig szigorú orvosi felügyelet mellett történik, mivel nem teljesen kockázatmentes. Elvégre mégiscsak az történik, hogy a szervezetet kitesszük az allergénnek, amelyre érzékeny, aminek nyomán bizony felléphetnek nemkívánatos reakciók. Ezek lehetnek enyhe helyi reakciók, de ritkábban szisztémás, súlyosabb panaszok is kialakulhatnak, sőt, akár anafilaxia is.
Természetesen az orvosi rendelőben biztosítják a szakszerű és azonnali segítséget ezekre a helyzetekre. Másrészt érdemes hozzátenni, hogy a kezelési protokoll megfelelő követésével mind inkább lecsökken az ilyen jellegű mellékhatások kockázata. Általánosságban a betegek már a kezelés első évében tapasztalják allergiás tüneteik enyhülését, a legdrasztikusabb javulás ugyanakkor többnyire a második évben következik be. A harmadik évtől pedig a legtöbbeknél egyáltalán nem jelentkeznek számottevő panaszok. Idővel gyakran a rendszeres ismétlő deszenzibilizálás is leállítható anélkül, hogy a páciensek allergiája újra felerősödne.
Kinek ajánlott a deszenzibilizáló kezelés?
Az immunterápiának nincs kifejezett életkori határa, gyerekek és felnőttek egyaránt megkaphatják. Ezzel együtt ötéves kor alatt általában véve nem ajánlott, aminek főként praktikus okai vannak. A kicsik egyfelől még kevésbé tudnak együttműködni a számukra nyilvánvalóan kényelmetlen kezelések során, másfelől az esetleges mellékhatásoknak is kevésbé tudnak jól hangot adni. Idős felnőttek esetében pedig már fennállhatnak olyan háttérbetegségek, például szív-érrendszeri kórképek, amelyek esetén alapos orvosi mérlegelést igényel a terápia elkezdése. Mindezen szempontok figyelembe vételével a deszenzibilizáció jó megoldás lehet azok számára, akiknél a gyógyszeres tüneti kezelés nem nyújt kellő megoldást, vagy az alkalmazott allergiakezelés nem összeegyeztethető egyéb gyógyszeres kezeléssel, illetve akik nem tudják kizárni mindennapi életükből a problémát okozó allergéneket. Az immunológiai kezelést elsősorban szezonális pollenallergia, beltéri allergénekkel, például háziporatkával és penésszel szembeni érzékenység, valamint rovarcsípés-allergia esetén ajánlják a szakemberek.
A táplálékallergiák kapcsán egészen más viszont a helyzet. Ezekről ismert, hogy magas kockázatot hordoznak magukban a súlyos allergiás reakciók szempontjából, ezért a mai orvosi álláspont szerint inkább a problémát jelentő élelmiszer eliminálása javasolt az étrendből mint terápiás megoldás. Emellett táplálékallergiák esetében nem bizonyított az immunterápia hatásossága. Mindazonáltal számos kutatás keresi a választ arra, hogy ebben a betegcsoportban miként lehetne alkalmazni a deszenzibilizáció elvét. Mogyoró-, tojás- és tejfehérje-allergia esetében is ígéretes eredményeket hoztak a múltban lefolytatott vizsgálatok úgynevezett orális immunterápiával (OIT), amelynek lényege, hogy az adott allergént szájon át adják a betegeknek. Az OIT menete minden egyéb tekintetben összhangban áll a szubkután és a szublingvális immunterápiáéval. Ezzel együtt OIT-kezelést ma még nem alkalmaznak rutinszerűen táplálékallergiásoknál.
Mindent egybevetve az allergénspecifikus immunterápia - megfelelően alkalmazva - mintegy 90 százalékos hatékonysággal képes enyhíteni az allergiás panaszokat.
