Ha meg akarjuk érteni, hogy épp mit kíván kommunikálni a macskánk egy másik négylábú felé, akkor mindenekelőtt a szemét, a füleit, a farkát és a testtartását kell figyelnünk. Egy magabiztos és barátságos cica például magasan feltartja a farkát, fülei előrefordulnak, testtartása pedig egyenes. Ha egy másik macskát lát, aki rokonszenves neki, akkor farka vége kicsit előrehajolhat. Ha pedig igazán biztonságban érzi magát fajtársa társaságában, akkor megmutathatja neki a pocakját is, mely a macska legvédtelenebb része, így a bizalom kifejezésekor igen lényeges szerepet visz a cicakommunikációban. Mindezzel szemben a magát kényelmetlenül érző macska gyakran összehúzza magát, farkát lecsapja, és távolságot tartva méri fel a másik állatot.
Közben persze a szemkontaktus is számít: ha macskánk ránéz egy másik macskára, és pislog neki egyet, akkor felbátorítja őt a közeledésre. De ha félrenéz, ráadásul meg-megnyalja az ajkát, összehúzza magát, fülét pedig lelapítja, akkor épp látványosan mutatja, hogy fenyegetve érzi magát, tart valamitől. Ilyen esetekben viselkedése könnyen agresszívvá válhat: támadni ugyan ritkán támad, de hátát begörbítve, farkát felborzolva, ugrásra készen fújhat és moroghat, illetve sok macska ide-oda csapkod is ilyenkor a farkával.
Dorombolástól fújásig
A macskák egymásnak is nyávoghatnak vagy trillázhatnak/csivitelhetnek, de a megfigyelések szerint ezeket a hangokat inkább az emberek számára tartogatják (és akár valamilyen betegséget is jelezhetnek vele ). Dorombolhatnak is egy másik macska társaságában, ezt a hangot viszont a többi jellel együtt kell értelmezni, hogy eldönthessük, elégedettségének ad-e épp hangot vele, vagy ellenkezőleg, rossz közérzetének, idegességének - mert a dorombolás mindkettőre jellemző lehet. A fújásról, morgásról fentebb már ejtettünk szót: ezek felerősödhetnek, ha fokozódik a (valós vagy vélt) veszélyhelyzet - például ha a nem szívesen látott másik macska továbbra is közelít hozzá.
Bár a macskákra alapvetően magányos állatokként tekintünk, azért értékelni tudják, ha megjelenik egy fajtársuk. Ha így van, akkor orruk összeérintésével üdvözölhetik egymást, illetve össze- vagy a másik macska oldalához dörgölhetik a fejüket - sőt az sem ritka, hogy farkaikat hurkolják össze a barátságosság gesztusaként. Persze, nemcsak az érintés számít ilyenkor, hanem az is, hogy szagmintákat helyeznek el a másik állat testén, amellyel megjelölik és mintegy a maguk körébe emelik a másik állatot (illetve ugyanezt megteszik velünk, emberekkel, valamint környezetük meghatározó tárgyaival, bútoraival is).
Mindezek mellett jó, ha minden macskatartó tudja, hogy az üzenetküldési vágytól hajtott macskák hajlamosak vizeletspricceléssel is megjelölni a területet, bár inkább azok tesznek így, amelyek kijárnak a házból. Lakásban tartott cicáknál ez jóval ritkább cselekvés, és amikor mégis megtörténik, általában valamilyen stresszhatásra reagálnak így. Érdemes ilyenkor végiggondolni, hogy mi változhatott meg a macskánk környezetében, mindennapi életében, amit ennyire rosszul visel.
