A vízbe fulladás viszonylag gyors, csendes történés, melyre egyáltalán nem jellemző az, amit a fulladáshoz önkéntelenül társítunk: nem jár csapkodással, segélykiáltásokkal.
A fulladásközeli állapotban életbe lép egy sor ösztönös, automatikus reakció, melyek tulajdonképpen az utolsó, kétségbeesett próbálkozások arra, hogy az áldozat elkerülje a fulladást még azelőtt, hogy teljesen elmerülne. Ezek között a reakciók között találhatjuk a függőleges pozícióban a kéz lefelé irányuló mozdulatait, mellyel az áldozat megpróbál a víz felszínére kerülni, és a fej hátrafeszítését, hogy a szájon keresztül levegőt tudjon venni (ez általában nem sikerül).
Ezek, illetve a lábmozgások hiánya egyértelmű jelei a fulladásnak , és bár tudatos cselekedeteknek tűnnek, valójában nem azok. Az áldozat nem tudja irányítani a mozgását, nem tud odébbúszni, megragadni a felé dobott életmentő tárgyat, megkapaszkodni a segítségére érkezőben.A szemek üvegesek, nem fókuszálnak.
Ezt az állapotot az avatatlan szemek gyakran nem tudják veszélyhelyzetként értelmezni, sokszor csak úgy látják, mintha valaki a vízben játszana. Ráadásul, ezek a reakciók nagyon rövid ideig, mindössze 20-60 másodpercig tartanak az áldozat elsüllyedése előtt. (Érdemes próbára tenni a figyelmünket! Ezeken a videókon valós szituációk láthatóak. Ön vajon azonnal észreveszi, hogy kinek van szüksége segítségre?
Mi történik vízbe fulladáskor a szervezetünkben?
A fulladás tulajdonképpen akkor következik be, mikor a folyadék kapcsolatba lép a gégével. Ezután akaratlagos lélegzet-visszatartás következik, majd a gége összerándul, begörcsöl, a lélegzés megszűnik, így a vérben egyre csökken az oxigénszint, mely a sejtek, a szív és az agy oxigénhiányos állapotát , a sejtek elhalását, roncsolódását okozza. A belső szervek egymás után leállnak, a gége ellazul, így víz kerülhet a tüdőbe.
Mi történik vízbe fulladáskor?
Megkülönböztethető úgynevezett száraz és nedves fulladás. A száraz fulladás esetében a gége folyamatosan görcsös állapotban marad, nem lazul el, így a tüdőbe nem kerül folyadék. A fulladások nagyjából 10-20 százaléka tartozik ebbe a csoportba. A nedves fulladásnál víz kerül a tüdőbe, de elsősorban nem ez okozza az áldozat halálát, hanem az idő, illetve az, hogy a szervezet nem jut elegendő oxigénhez. Meglepő módon, a fulladáskor a tüdőbe került folyadék mennyisége igen csekély, egy átlagos termetű felnőtt esetében ez nagyjából 2 deci.
Egy másik csoportosítás szerint létezik passzív és aktív fulladás. A passzív fulladásnál az áldozat azonnal elsüllyed, például azért, mert hirtelen a vízbe esik, elveszíti az eszméletét vagy képtelenné válik a mozgásra. Passzív fulladás a tragikus következménye annak, ha valaki a vízben szívrohamot kap . Az aktív fulladás az úszni nem tudókra, kimerültekre, hipotermiásokra jellemző, akik nem tudják a víz fölött tartani a fejüket, illetve a szájukat, ezért képtelenek levegőt venni.
