Lebeszélhet bárkit a kómáról?
Egy klasszikus mozis klisé nyomábanMindannyian láttunk már olyan filmes jelenetet, melyben a főhős - több-kevesebb átéléssel - arra kérleli haldokló társát, hogy "maradjon vele". Tényleg hatásos ez a mondat? El lehet vele kerülni a kómát, eszméletvesztést?
h i r d e t é s
Rengeteg filmben, tévésorozatban szerepel a jelenet: a sérült, haldokló karakter mellett térdelnek és könnyek között kérlelik, hogy "maradjanak". A kérdés az, van-e ennek bármilyen tudományos alapja - vagyis megelőzhető-e a kómába esés, az eszméletvesztés vagy éppen a halál, ha rákiáltunk valakire vagy megpróbálunk vele beszélgetni?
h i r d e t é s
A válasz: sajnos nem. A filmvásznon jól mutatnak az ilyen jelenetek, de a való életben nem igazán tudjuk egy kis rábeszéléssel megmenteni valaki életét. Ha valaki az eszméletvesztés vagy a kóma határán van, akkor nem tudjuk erről "lebeszélni". Az eszméletvesztés ugyanis összetett folyamat és általában valamilyen mélyebben fekvő ok váltja ki (stroke, vérveszteség, kábítószer-túladagolás stb.), és ez az érintett tudati állapotától függetlenül folytatódik. Az egyetlen olyan eset, amikor a drámai rákiabálás megállja a helyét az, ha az orvosok arra gyanakodnak, hogy a beteg csak szimulál.
Természetesen, az eszméletvesztésnek megvannak a maga rizikói: elernyedhetnek például a légzéshez szükséges izmok vagy éppen a nyelv helyezkedik úgy, hogy megnehezítse a levegővételt. Ez ellen azonban megvannak a megfelelő technikák - ezek egy részét mi magunk is elsajátíthatjuk (például, ha tudjuk, hogyan kell valakit stabil oldalfekvésbe helyezni), másokhoz viszont felkészült orvosi csapat kell.
A kóma filmekben való ábrázolása sem felel meg a valóságnak: 2006-ban a Mayo Clinics munkatársai 30, 1970 és 2004 között készült filmet elemeztek és úgy találták, a tudományos pontosságot alárendelték a művészetnek. A kómás betegeket "Csipkerózsikaként" ábrázolták, vagyis jól ápoltak és vonzóak voltak, és csak az mutatta a kómás állapotot, hogy lehunyt szemmel feküdtek egy ágyon, mintha csak aludnának. Ezzel szemben a valódi kómás betegek általában lefogynak, csöveken keresztül táplálják őket, a bőrük elvékonyodik és kifakul, és gyakran a szemük is nyitva van, bár nem érzékelik a körülöttük lévő világot. A kómából való ébredés is gyors és (legtöbbször) fájdalommentes: a beteg egyszerűen felül az ágyban vagy feláll és elsétál. A szakemberek mindössze két filmet találtak, melyben a hosszabb ideig tartó kóma reális ábrázolása látható.
Természetesen, az eszméletvesztésnek megvannak a maga rizikói: elernyedhetnek például a légzéshez szükséges izmok vagy éppen a nyelv helyezkedik úgy, hogy megnehezítse a levegővételt. Ez ellen azonban megvannak a megfelelő technikák - ezek egy részét mi magunk is elsajátíthatjuk (például, ha tudjuk, hogyan kell valakit stabil oldalfekvésbe helyezni), másokhoz viszont felkészült orvosi csapat kell.
Megelőzhető-e az eszméletvesztés beszéddel? (Fotó: Europress)
A kóma filmekben való ábrázolása sem felel meg a valóságnak: 2006-ban a Mayo Clinics munkatársai 30, 1970 és 2004 között készült filmet elemeztek és úgy találták, a tudományos pontosságot alárendelték a művészetnek. A kómás betegeket "Csipkerózsikaként" ábrázolták, vagyis jól ápoltak és vonzóak voltak, és csak az mutatta a kómás állapotot, hogy lehunyt szemmel feküdtek egy ágyon, mintha csak aludnának. Ezzel szemben a valódi kómás betegek általában lefogynak, csöveken keresztül táplálják őket, a bőrük elvékonyodik és kifakul, és gyakran a szemük is nyitva van, bár nem érzékelik a körülöttük lévő világot. A kómából való ébredés is gyors és (legtöbbször) fájdalommentes: a beteg egyszerűen felül az ágyban vagy feláll és elsétál. A szakemberek mindössze két filmet találtak, melyben a hosszabb ideig tartó kóma reális ábrázolása látható.
A tudat, a mozgató (akaratlagos) idegi működés valamint az érzékelő képesség elvesztése, az akaratlan (vegetatív) működés (főleg a légzés és a szívműködés) részleges vagy teljes megmaradása mellett. A kóma rövidebb vagy hosszabb ideig fennállhat, lehet sekélyebb vagy mélyebb. Túlhaladott kómáról akkor beszélnek az orvosok, ha az érintett egyén élete már csak mesterséges úton tartható fenn.
Értékelje a cikket!
