A 48 éves nő kesztyű nélkül kertészkedett otthon, majd lebetegett: három napon keresztül küzdött hányással, émelygéssel. A jobb oldalon hasi fájdalmai is voltak, amelyek egyre inkább felerősödtek az idő előrehaladtával – írja a LiveScience a The Medical Journal of Australia című folyóiratban megjelent esetriportot szemlézve. Panaszaival végül kórházba ment, ahol a laborvizsgálatok kimutatták, hogy a mája és a veséi is elégtelenül működnek, vérében pedig felgyülemlett a tejsav, ami a szeptikus sokk, azaz a vérmérgezés előrehaladott stádiumának jele. A beteg ekkor már erős hasmenéssel is küzdött. Bár a hasi CT-vizsgálat során orvosai nem találtak semmilyen gyulladásra vagy fertőzésre utaló elváltozást, elővigyázatosságból mégis antibiotikumot adtak a nőnek. Mint utóbb kiderült, ez döntő szereppel bírt.
Öt órával később a hasi fájdalmak olyan súlyossá váltak, hogy az orvosok azonnal újabb CT-vizsgálatot végeztek. Ezúttal már tisztán ki lehetett venni a felvételeken, hogy a vastagbél és a vakbél egyaránt begyulladt, így a pácienst átszállították az intenzív osztályra. Két újabb nap elteltével tudták csak tisztázni, hogy mi áll a panaszok hátterében: a vérvizsgálat tanúsága szerint a nőt egy halálos baktérium, a Clostridium chauvoei támadta meg.
Macskakarmolás nyitott utat a fertőzésnek
Spóraként ez a baktérium a talajban van jelen. Jellemzően belélegezve vagy lenyelve hatolnak be a spórák a gazdatest véráramába, azon keresztül pedig eljutnak egészen az izomszövetekig, ahol aztán megtelepszenek. Amikor az érintett izmok oxigénszintje lecsökken – például testmozgás során –, a spórák aktiválódnak, anyagcseréjük közben pedig elkezdenek toxinokat termelni, amelyek elpusztítják a vörösvérsejteket, illetve enzimeket, amelyek károsítják a DNS-t. A fertőzés jellemzően szarvasmarhák körében fordul elő, és az általa okozott megbetegedést feketeláb-betegségnek is nevezik. Ennek oka, hogy a fertőzés legtöbbször az állatok egyik lábát támadja meg, amelynek izmai eközben besötétednek. Mindennek hátterében pedig a kórokozó sejtkárosító tevékenysége áll.
A mostani esettanulmány szerzői szerint a női beteg úgy fertőződhetett meg, hogy kesztyű nélkül kertészkedett, kezén pedig egy korábbi macskakarmolás miatt friss sebek kínáltak behatolási kaput a C. chauvoei számára. Miután megszületett a diagnózis, az orvosok nemcsak antibiotikummal kezelték a beteget, hanem túlnyomásos oxigénterápiával (HBOT) is. Ez utóbbi egy olyan eljárás, amelynek során a pácienst egy magas nyomású kamrában helyezik el, amelyben tiszta oxigén található. Ez a baktérium ugyanis olyan környezetben tud megélni, ahol nincs oxigén, így a HBOT hatékonyan gátolhatja a szaporodását, egyben a fertőzés okozta szövetkárosodást. A kezelésnek köszönhetően a nő mája és veséi működése javulásnak indult, vérében pedig csökkenni kezdett a tejsavszint.
Műtéttel mentették meg a beteget
Állapota jobbra fordulásával haza is engedték, de pár nappal később ismét visszatértek az alhasi fájdalmai és a hasmenése. Az újabb CT-vizsgálatokból kiderült, hogy vastagbelének szövete foltokban elhalt. Az orvosi szakirodalomban ezt az állapotot nekrotizáló enterokolitisznek nevezik. Az orvosi csapat a problémát felismerve egy műtét során eltávolította a beteg vastagbelének egy részét, hasfalán pedig sztómát alakítottak ki. Két és fél héttel később a nő állapota már kielégítőnek bizonyult, három hónap elteltével pedig a sztómáját is megszüntették.
Vele együtt mind ez idáig csupán három esetről született feljegyzés, amikor a C. chauvoei emberi fertőzést okozott. A korábbi két érintett egyaránt életét vesztette. Kezelőorvosai szerint az ausztrál nő – jó általános egészségi állapota mellett – a korai antibiotikumos kezelésnek köszönheti az életét, valamint a gyors műtéti beavatkozásnak. Vélhetően a HBOT is kedvező irányba befolyásolta a helyzet alakulását, ennek tényszerű igazolásához azonban nem áll rendelkezésre elegendő tudományos bizonyíték.
