A férfiakat érintő összes daganatos betegség közül a második leggyakoribb a prosztatarák, amely azonban korán felismerve jó eséllyel gyógyítható. Éppen ezért van jelentősége a férfiak tudatosságának, vagyis annak, hogy ismerjék a rizikófaktorokat és a tüneteket, és azok első jeleit tapasztalva forduljanak mielőbb szakorvoshoz. Dr. Rákász István, az Urológiai Központ urológusa a prosztatavizsgálat jelentőségére hívta fel a figyelmet.
Minél korábbi a felismerés, annál jobbak esélyek
Az urológusok egyetértenek abban, hogy a prosztatarák gyógyulási esélyei annál jobbak, minél előbb történik a diagnosztizálás (ez általában minden daganattípusra igaz). Sőt, a Harvard School of Public Health tanulmánya szerint a prosztatadaganattal diagnosztizált férfiaknak sokkal jobbak a túlélési esélyei, mint például bizonyos szívbetegségek esetén. A szakmai anyagból az is kiderül, hogy az egészséges életmód nagyon fontos szerepet játszik a prosztatarákból való felépülésben és a megelőzésben is. Ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni a korai felismerés jelentőségét, és azt, hogy a férfiak már az első tüneteknél forduljanak orvoshoz. Fel kell figyelni a vizelési nehézségekre, a növekvő gyakoriságra, esetleg a fájdalomra, véres vizeletre. 45 év felett azonban tünetek nélkül is fontos az éves urológiai szűrés.
Milyen kérdéseket érdemes végig gondolni a prosztatarák kapcsán?
A prosztatarák kialakulásának valószínűségére vonatkozóan több kalkulátor ismert (ezek döntően angol nyelvűek), többek közt attól függően, elérhető-e valamiféle lelet, eredmény a prosztata működésével kapcsolatban vagy sem. Az egyik első kérdés – a tüneteken túl – mindig a PSA meghatározás. A PSA egy prosztata által termelt fehérje, amelynek szintjét a férfiak életkora és más faktorok is befolyásolják. Bár a PSA vérből történő meghatározása nagyon fontos, gyors és olcsó vizsgálat, de önmagában nem elégséges a daganat diagnosztizálásához, már csak azért sem, mert az emelkedett szint az esetek nagyobb részében csupán jóindulatú prosztata megnagyobbodásra utal. Mindazonáltal 45-50 éves kortól évente fontos ellenőriztetni a PSA-szintet, illetve tünetek esetén bármikor. A kalkulátorok tehát kiindulhatnak abból, hogy van már egy elérhető PSA szint, és abból is, hogy nincs. Utóbbi esetben az alábbi kérdéseket érdemes végiggondolni:
- Családi kórtörténet: Volt vagy van valamely közeli családtagnak (testvér, apa, anyai vagy apai oldali nagybácsi) prosztatarák diagnózisa?
- Életkor: 50-59, 60-64, 65-70 év közé tehető az életkor, vagy ennél magasabb?
- Tünetek: Az elmúlt egy hónapban:
- milyen gyakran volt olyan érzése, hogy nem teljesen ürült ki a hólyagja vizelés után?
- milyen gyakran érzett vizelési inger kevesebb, mint két órával a vizelés után?
- milyen gyakran érezte úgy, hogy leállt, majd újraindult a vizeletsugár a vizelés során?
- milyen gyakran találta nehéznek a vizelés visszatartását miután késztetést érzett?
- milyen gyakran érzékelte a vizeletsugár gyengülését, a vizelés erejének csökkenését?
- milyen gyakran kellett erőltetnie a vizelés megindulását?
A válaszok kategóriái: soha, 5-ből 1-szer, 3-ból 1-szer, 2-ből 1-szer, 3-ből 2-szer, majdnem mindig.
- Attól kezdve, hogy lefekszik a reggeli felkelésig hányszor kell felkelnie vizelni?
A válaszok kategóriái: soha, egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, ötször vagy többször.
A válaszok alapján a felhasznált rizikóbecslő teszt fel tud állítani egy kockázati eredményt, amely természetesen nem helyettesítheti az orvosi felmérést, de felhívja a figyelmet a kivizsgálás szükségességére!
Rizikófaktorok és tünetek esetén is szükséges a vizsgálat
"Minél inkább tisztában van egy férfi a prosztatarák rizikófaktoraival, annál inkább meg tudja ítélni, milyen sűrűn érdemes szűrésen részt vennie. Tünetek esetén pedig természetesen nem szabad halogatni a kivizsgálást" – hangsúlyozza dr. Rákász István, az Urológiai Központ urológusa.
A prosztatarák alábbi rizikófaktorai ismertek:
Életkor: Az egyik legdöntőbb tényező, hiszen míg a prosztatarák meglehetősen ritkán fordul elő 50 éves kor alatt, az esetek több, mint felét 70 felett diagnosztizálják.
Családi kórtörténet: Ha egy férfi édesapja vagy fiútestvére volt prosztatarákkal diagnosztizálva, közel kétszer akkora a kockázat, mintha nem volt ilyen családi előzmény. Ugyancsak kockázatnövelő tényező, ha a vér szerinti rokon 60 éves kora előtt volt prosztatadaganatos beteg.
Etnikai háttér: A prosztatarák gyakoribb az afrikai származásúaknál, mint az európai vagy ázsiai férfiaknál.
Életmód: A prosztatavédő életmód fő irányelvek közé tartozik az alkohol, főként a tömény szeszek kerülése, a csípős, fűszeres ételek visszaszorítása, a telítetlen zsírsavak beillesztése az étrendbe, főként olajos magvak és tengeri hal formájában. Közismertek a tökmag és a kisvirágú füzike jótékony hatásai, valamint a megelőzésben és a kezelés sikerében is nagy szerepet játszik a rendszeres fizikai aktivitás.
