A PSA, azaz a prosztataspecifikus antigén a prosztatában termelődő fehérje. Két típusát elemezhetik laborvizsgálattal, a szabad (free) és a teljes (total) PSA-t. A PSA fehérjék ugyanis kötődhetnek egy másik fehérjéhez, de szabadon is lebeghetnek. A teljes PSA minden PSA fehérje értékét meghatározza, akár kötött, akár szabad. A szabad PSA ezzel szemben csak a szabad fehérjék értékét mutatja. Az Amerikai Rák Társaság (American Cancer Society) szerint a teljes PSA eredményei az alábbi rizikót jelölhetik:
- 4 nanogramm/milliliter alatt azt jelenti, hogy nem valószínű a prosztatarák jelenléte,
- 4-10 ng/ml között 25 százalékos a daganat jelenlétének valószínűsége,
- 10 ng/ml és afölötti értéknél 50 százalékos vagy afölötti a prosztatarák valószínűsége.
Mit jelezhet a magas PSA-érték?
Ugyanakkor a szakorvosok számára nagyon fontos a teljes és a szabad PSA-értékek összehasonlítása is. A szabad PSA szintje nagy ingadozást mutathat, de általában a teljes PSA-hoz mérten magasabb szabad PSA alacsonyabb prosztatarákrizikót jelent, és fordítva is igaz az összefüggés. Mindazonáltal az adott eredmények még nem jelentik feltétlenül a daganat jelenlétét, mivel a PSA szintjét befolyásolhatja a többi között:
- a megnagyobbodott prosztata,
- a prosztatamegnagyobbodás miatt rendelt gyógyszerek,
- az erős fizikai terhelés,
- húgyúti fertőzések,
- prosztataműtétek,
- a prosztata gyulladásos megbetegedései
- és a prosztata bármilyen stimulációja is.
Éppen ezért a PSA-szint meghatározásakor az időzítés is fontos lehet. Legalább 6 hetet kell várni például prosztata- és hólyagműtét után, katéterbevezetés, prosztatabiopszia és húgyúti fertőzések után. A teljes PSA szintje az életkor előrehaladtával is növekedhet, ezért például a 4,5-ös PSA-szint még normálisnak számíthat egy 65 éves férfinál, egy 45 évesnél viszont gyanút keltő jel, amely miatt további vizsgálatok lehetnek szükségesek.
Prosztatarák: ezért különösen veszélyes
A betegség korai szakaszában tünetek nincsenek, ezért az esetek kilencven százalékában észrevétlen marad, pedig ebben a stádiumban könnyen gyógyítható lenne. A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás nehezen különböztethető meg a daganatos megbetegedéstől, mivel a tüneteik hasonlóak:
- gyakori vizelési inger, éjszaka is,
- vizelés közben tapasztalható kellemetlen érzés,
- szexuális zavarok,
- véres ondóváladék.
Az előrehaladottabb, áttétes prosztatarák csontfájdalmakat, csonttöréseket, illetve a tumoros megbetegedésekre jellemző általános tüneteket (gyengeségérzést, fogyást, vérszegénységet) okozhat. A korai felismerésben a PSA-érték ellenőrzése mellett az urológia vizsgálatnak is fontos szerepe van, amelyre 50 év felett évente érdemes elmenni. Akiknek viszont már előfordult a családjában prosztatarák, azoknak már fiatalabb korban érdemes elkezdeni.
