Érdemes leszögezni, hogy az alkohol nem segíti a kihűlés elleni küzdelmet, valójában csak az észlelt tüneteket csökkenti. Az ember ezáltal nem érzi úgy, hogy fázna, holott a szervezet működése már nem megfelelő.
Fontos azt is tudni, hogy a kihűlés veszélye nemcsak azokat érinti, akik a szabadtéri szélsőséges hidegben tartózkodnak, hanem a tartósan 15 Celsius fok alatti hőmérsékletű lakásban élőket is. Ez utóbbi főleg az idősekre, betegekre, mozgásukban korlátozottakra nézve jelent kiemelt kockázatot.
A reszketés az első válasz
Testünk alapvetően 36-37 fokos hőmérsékleten üzemel a legjobban, 35 foknál már kezdetét veszi a kihűlés folyamata. Természetesen a testhőmérséklet nem azonos testünk minden egyes pontján, elég csak a télen jéghideg lábakra gondolni.
A bőrünkön keresztül folyamatosan hőt adunk le, ha pedig a hideg hatására nem tudjuk ezt kellően pótolni, akkor a testünk védekezni kezd. Először is a végtagok erei szűkülnek össze, csökkentve a véráramlást. Ez az oka annak, hogy a végtagok fagyása jelenti a leggyakrabban előforduló problémát.
A védekező reflex következő lépése a test hőtermelésének növelésére, hogy apró izomrángásokkal próbálja fokozni a pulzust és a vérnyomást, továbbá a légzés is gyorsabb lesz. Ezt érzékeljük reszketésnek, didergésnek. Ugyanakkor, bár ideiglenesen valóban fokozódik a testhő, mindeközben nem csökken a veszteség mértéke, ezért ez a folyamat nem tartható fent túl sokáig. Ebben az állapotban már mindenképpen meleg helyet kell keresni!
A kihűlést nagymértékben fokozza, ha a test vízben van, de már az átnedvesedett ruha és az erős szél is nagyban lerövidíti az utat a fagyhalálig.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A tűrőképesség végső határa
A hideg tartósabb hatása esetén, ahogy a szervezet tartalékai fokozatosan fogynak, a test hőszabályozása kimerül, úgy csökken párhuzamosan a testhő és az oxigénellátás, ami a sejtek elhalását eredményezi. Eleinte az ember ezt fájdalomként, zsibbadásként éli meg.
A hideg miatt életüket vesztők arcán többnyire nem tükröződik sem fájdalom, sem szenvedés. Ennek oka az, hogy amint a test már nem képes több energiát fordítani a hőtermelésre, tompaság áll be, bágyadtság, álmosság, érzéki csalódások jelentkeznek. A szervezet működése eközben lépésről lépésre leáll: lassul a vérkeringés, a vérnyomás csökkenésével a légzés is ritkul és felületessé válik, szívritmuszavar lép fel, majd a eszméletvesztéssel járó, tetszhalálszerű állapot áll elő. Nagyjából 20 fokos testhőmérséklet esetén a kamrafibrilláció vagy a keringési rendszer bénulása következtében beáll a halál.
Ha valaki a kihűlés kezdeti tüneteit tapasztalja, mint az erőteljes vacogás, a végtagok, az orr és a fülek fájdalma vagy zsibbadása, kezdje fokozottan mozgatni a testét, valamint a lehető legrövidebb időn belül térjen be meleg helyre. Szélsőségesen hideg időjárás esetén napi rendszerességgel kell ellenőrizni az egyedül élők, az idősek és a tartósan betegek állapotát.
Legjobban: