Egy bizonyos genetikai állománnyal rendelkező emberek sokkal nagyobb valószínűséggel isznak többet a körülöttük lévő, erősen alkoholizáló társaik hatására, mint azok az emberek, akik nem rendelkeznek azzal a bizonyos génnel - derül ki a Psychological Science nevű szaklap legutóbbi számában publikált tanulmányból.
"Ez egy igen jelentős eredmény, és illusztrálja, hogy a genetika mennyiben határozza meg az alkoholfogyasztási szokásait annak az egyénnek, aki éppen mások ivási szokásainak van kitéve" - állapította meg Dr. Marc Galanter pszichiáter, a New Yorki Egyetem Langone Orvosi Központjának munkatársa.
A tanulmány a vágyainkat, érzéseinket kontrolláló ingerületátvivő dopamin receptor különböző változataira fókuszált elsősorban. Előző kutatások során megállapították, hogy ennek a receptornak az egyik formája - amely egy adott DNS-szekvenciának hétszeres ismétlését tartalmazza - hozható összefüggésbe a különböző helyzetekben történő, alkohol utáni sóvárgással.
Hogy meggyőződjünk róla, valóban DNS által befolyásoltak-e reakcióink a különféle ivások alkalmával, Helle Larsen, a hollandiai Nijmegen Egyetem munkatársa fiatal, felnőtt önkénteseket toborzott - állítólag egy reklámot kellett megnézniük és értékelniük délután 4 és 9 óra között, egy holland pubnak berendezett helyen. Nos, Larsen igazi célja az volt, hogy megfigyelhesse, egy-egy alany mennyi italt fogyaszt el a szünetek alatt. A kutatók DNS mintákat is gyűjtöttek minden egyes résztvevőtől, így birtokukba kerülhetett az az információ is, melyikük milyen dopamin receptorral rendelkezik. Larsen és kollégái úgy találták: azok az emberek, akik rendelkeznek az említett dopamin-receptor 7-ismétlő alléljával, sokkal nagyobb valószínűséggel ittak alkoholt, mikor másokat is láttak inni, mint azok, akik nem rendelkeztek ezzel az alléllal. Az előbbi genetikai állományú emberek tehát érzékenyebbek mások alkoholizálási viselkedésére. Galanter elmondta, ez az eredmény érdekes rálátást ad a genetika és a környezeti körülményekre való reakciók közti kölcsönhatásra.
Az még nincs tisztázva, miért pont ez a verziója a dopamin-receptornak az, ami ennyire megnöveli a mások ivási viselkedésére való érzékenységet, habár néhány kutató arra következtet, hogy az ezzel a receptorral rendelkező emberek kevésbé érzékenyek a dopamin működésére, és valószínűleg azért isznak többet, hogy érezzék kellemes hatást. A szakemberek még azt is megállapították, hogy az kismértékű, visszafogott iszogatás nem fokozta a vágyat még az említett receptorral rendelkező emberek körében sem, csak a kemény ivászat látványa indította be a genetikai reakciót.
Habár az eredmények még elég kezdetlegesek és ellenőrzésre szorulnak, a szakemberek kijelenthetik: a kísérletek körülményei élethűen adták vissza egy bár, étterem vagy parti hangulatát, így a kísérlet környezete hitelesnek mondható. "Az ilyen genetikai tulajdonsággal rendelkező egyéneknek számos közösségi eseményt kellene kerülniük, ha meg akarják fékezni saját alkoholbevitelüket" - mondta Larsen. "Ha tényleg nem akar inni, vagy tudja magáról, hogy nehezére esik megfékezni magát az ivás terén, részben a genetikai hajlam miatt, akkor érdemes kerülni az olyan köröket, ahol alkoholizálnak, mert ezek túl erős hatásnak bizonyulnak."
Azonban Henry Wechsler, a Harvard Közegészségügyi Iskola szociálpszichológusa felhívta rá a figyelmet: a kísérlet néhány szempontból befolyásolhatta az eredményeket. Az italokat ingyen fogyaszthatták, és kísérletek bizonyítják azt is, hogy az italárak erősen hatnak a fogyasztás mértékére. Az is lehetséges, hogy a résztvevők viselkedése megváltozott, mert úgy tekintettek magukra, mint tudósok megfigyelése alatt álló személyekre. Lehet, hogy meg akarták magukat védeni a súlyos alkoholfogyasztás ártalmaitól.
