Dr. Ping Qin és az Aarhusi Egyetem kutatói több mint 27 ezer öngyilkos egészségügyi adatait elemezték, akik között a súlyos allergia aránya 1 százalék felett volt, szemben a 468 ezer kontrollnál tapasztalható 0,8 százalékos aránnyal. Statisztikai súlyozást követően - jövedelem, elmegyógyászati állapot és más faktorok szerint - a kezelés alatt álló súlyos allergia mintegy egyharmaddal növelte az öngyilkosság esélyét a nem allergiás egyénekhez viszonyítva.
Ugyan a különbség nagynak tűnik, az allergiások abszolút kockázata mégsem bizonyult jelentősnek. A megállapítások összhangban vannak egy most zajló tajvani tanulmánnyal, mely az asztma és az öngyilkosság esetleges kapcsolatát vizsgálja. Ám a szakértők még nem teljesen értik, mi áll a jelenség hátterében. Jelen vizsgálat szerint az összefüggés csak a súlyosabb esetekre igaz, a kutatók nem találtak összefüggést az enyhe felső légúti allergia, illetve ekcéma és az öngyilkossági kockázat között.
Dr Qin és munkatársai úgy vélik, hogy "az öngyilkossági hajlam nemcsak az allergiás tünetek miatti rossz közérzetből fakad". Véleményük szerint a gyulladásos jelátviteli anyagok nagyobb szintje fokozza a depressziót, például a szerotonin nevű "boldogsághormon" gátlásán keresztül. Azonban a képet komplikálja, hogy a beteg kórtörténete súlyosbított-e valamilyen pszichiátriai rendellenességgel.
Épp ezért összehasonlították az allergiás, pszichiátriailag sosem kezelt betegeket az allergiás és pszichiátriai kezelés alatt egyaránt állókkal - megállapították, hogy ez utóbbiban alacsonyabb a kockázat. Ennek oka, hogy az antidepresszáns a depresszió tüneteit mérsékli, ezért érdemes lenne megfontolni annak alkalmazását az allergiások nem felismert depressziója esetén is. Ráadásul egyes antidepresszáns gyógyszerek a gyulladásos molekulák szintjét is képesek csökkenteni.
