Az ujjlenyomatot a bőrlécek által kirajzolt, az ujjbegy felületéből kiemelkedő mintázat hozza létre. Sok főemlősnek vannak az emberrel azonos leszármazási eredetű ujjlenyomatai, de ilyen mintázatokat találunk például a koalák és a halásznyestek ujjbegyein is. Az ujjlenyomatok gyakorlati hasznáról a kutatóknak is csak feltételezéseik vannak - írja az index.hu .
A klasszikus elképzelés szerint az ujjlenyomat azért alakult ki, hogy növelje az ujjak bőrének súrlódását, ezáltal az állat könnyebben tudjon tárgyakat megragadni, és azok ne csússzanak ki a kezéből. A kísérletek végül pont a felvetés ellenkezőjét bizonyították be. A Manchesteri Egyetem kutatója olyan berendezést tervezett, amely meghatározott erővel nyomott akrilüveget egy diákja ujjaihoz, majd oldalirányban húzni kezdte azt. Eközben mérték a két felület között ható súrlódási erőt. E kísérletekből kiderült, hogy az ujjak bőre a gumihoz hasonlóan viselkedik, és a közte, illetve az akrilüveg közötti súrlódási erő annál nagyobb, minél nagyobb felületen érintkeznek egymáshoz. A kutatók tehát csak azt tudták ebből az eredményből kijelenteni, hogy a sima felületek megfogásához az ujjlenyomat hátráltató tényező lehet.
Egy másik elmélet inkább a tapintásra összpontosít. A párizsi École normale supérieure kutatói e teóriát ujjlenyomatos és sima felületű gumi műujjbegyek segítségével dolgozták ki. Amikor a bőr tapintásához hasonló felületet húztak végig ezeken, azt tapasztalták, hogy a barázdás műujj százszorta erősebben jött rezgésbe. Ebből úgy okoskodtak, hogy a barázdás ujjfelület érzékenyebb tapintást tesz lehetővé, különösen a felületi textúra érzékelésében segíthet. A bőrlécek ugyanis éppen abban a frekvenciatartományban erősítik fel leginkább a tapintott felületek kiváltotta rezgéseket, amelyeket érzékelni tudnak a felület jellegét detektáló receptorok.
