Igen elterjedt az a tévhit, miszerint ezzel azt előzzük meg, hogy szemeink kiugorjanak a helyükről, és bármilyen furcsán hangzik is ez, bizony a történelemben volt már rá példa.
Dr. Rachel Vreeman, a tüsszentés közben kiugrott az egyik szemgolyója a helyéről. Ennek ellenére ez nem egy mindennapi eset, és Vreeman megjegyezte, hogy csak azokkal fordulhat elő, akiknek eleve gyenge a szemizma. Bert Moritz, a Mayo Klinika szemésze kifejtette, hogy szemgolyónkat hat erős izom tartja a helyén, így szinte lehetetlen, hogy egy szimpla tüsszentés következtében azok kiugorjanak a helyükről.
Robert Nacleiro, a Chicago Orvosi Egyetem professzora ehhez még hozzátette, hogy tüsszentés közben a levegő az orrunkon át távozik, amit csontok és szövetek választanak el a szemünktől, így az orrunkban történő nyomásnövekedés a szemünkre nem hat ki.
De akkor mégis miért csukjuk be a szemünket tüsszentés közben? Amint azt Moritz kifejtette, egyszerűen egy feltételes reflexről van szó, tüsszentéskor agyunk azt az üzenetet küldi a szemizmok számára, hogy zárják be a szemünk. Ha kipróbáljuk, nyitott szemmel egyszerűen nem is vagyunk képesek tüsszenteni, hacsak ujjainkkal nem feszítjük ki szemhéjainkat. A becsukódó szem jelenségének hátterében egyes biológusok szerint egyébként az is állhat, hogy nem szeretnénk, ha a tüsszentés során távozó anyagok a szemünkbe kerülnének.
