A közelmúltban számos, a fagyott szibériai talajban több tízezer éve szunnyadó vírust sikerült "életre kelteniük" a kutatóknak. A legfiatalabb innen kitenyésztett kórokozó 27 ezer, a legrégebbi – egy pandoravírus – pedig körülbelül 48,5 ezer éves volt - számolt be róla a Conversation.
A globális felmelegedés hamarosan e téren is változást hozhat, ugyanis a felolvadó talajból, a permafrosztból évezredek óta fagyott szerves anyagok, köztük még mindig szaporodóképes baktériumok és vírusok szabadulhatnak fel. Hogy ezek miatt van-e ok aggodalomra, azzal nemrégiben egy nemzetközi tudóscsoport behatóan is foglalkozott. Francia, német és orosz kutatók összesen tizenhárom, permafroszt talajmintából vett vírust tanulmányoztak.
Ami fagyott, nem feltétlenül halott
Korábban is volt példa rá, hogy a tudósok "kincsekre" bukkantak a fagyott talajban. 2015-ben például francia kutatóknak sikerült szaporodóképes vírusokat kimutatniuk 30 ezer éves permafroszt talajmintákból: a Pithovirus és a Mollivirus sibericumot. (Utóbbi a negyedik ősi vírus, amit 2003 óta a permafrosztban találtak.) A mostani preprint tanulmányból többek között az is kiderül, hogy a kutatók szerint valóban fennáll annak esélye, hogy az ősi vírusrészecskék fertőzőképesek maradnak, és “kiolvadásuk” után újra szaporodni kezdenek. De ettől még nem kell pánikba esnünk.
Mit kell tudni a “zombivírusnak” nevezett kórokozókról?
Az összes vírus, amit eddig a permafroszt talajmintákból tenyésztettek ki, óriás DNS-vírus, ami jellemzően amőbákat támad meg. Vagyis a szakemberek szerint valószínűtlen, hogy ezek potenciális veszélyt jelentenek az emlősökre vagy akár az emberre. Ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy egy ilyen típusú kórokozó soha nem is fogja megbetegíteni az embert.
Korábban éppen egy permafrosztból származó, amőbákat fertőző óriásvírust, a 2003-ban azonosított Acanthamoeba polyphaga mimivírust hozták kapcsolatba kutatók a tüdőgyulladás bizonyos fajtájának kialakulásával - ám az ok-okozati összefüggést még nem sikerült tudományos bizonyítékokkal alátámasztaniuk. Szakemberek szerint azonban sokkal inkább az adhat okot aggodalomra, hogy a permafroszt felolvadásával fertőző betegségben elhunyt emberek teste kerülhet felszínre, ezzel pedig bizonyos kórokozók szabadon, vagyis ellenőrizetlenül "kerülnek ki" a világba. De elsősorban nem a vírusok, inkább a baktériumok miatt kongatják a vészharangot.
Ősi meglepetések
Az egyetlen, embert megbetegítő kórokozó, amit az ellene kifejlesztett és széles körben alkalmazott védőoltásnak köszönhetően sikerült világszerte legyőzni, az a himlő. Újbóli megjelenése katasztrofális következményekkel járna, különösen az elszigetelt, rossz infrastruktúrájú és sűrűn lakott helyeken - írja a Conversation. A himlővírus -20°C-on is képes életben maradni, de legfeljebb néhány évtizedig, így kutatók szerint ettől a kórokozótól már nem kell tartani. Ahogy a spanyolnáthától sem. Tudósok exhumálták spanyolnáthában elhunyt emberek holttestét, és sikerült szekvenálniuk az influenzavírust, ami fagyasztva jellemzően egy, de legfeljebb egy évtizedig marad életképes.
A baktériumok nagyobb problémát jelenthetnek
Más típusú kórokozók, például a fagyott talajból kiszabaduló, szaporodóképes baktériumok sokkal nagyobb veszélyt jelenthetnek bizonyos állatfajokra és az emberre is. 2016-ban például vélhetően a szokatlanul meleg nyár miatt felolvadó talajból került ki a lépfenét okozó baktérium, ami komolyan megtizedelte a szibériai rénszarvasállományt: összesen 2350 állat pusztult el. Az e területen időről-időre kialakuló lépfenejárványokban az elhullott állatok húsát fogyasztó emberek is megfertőződhetnek.
A szakemberek szerint további aggodalomra adhat okot, hogy egyelőre nem lehet tudni: a permafroszt talajból előkerülő kórokozók ellen védenek-e, és ha igen, milyen mértékben a jelenleg használt antibiotikumok. Egyes tanulmányokból ugyanis az derült ki, hogy ezek ellenállók lehetnek, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen olyan korból származnak, amikor az antibiotikumok még nem léteztek.
