A Nature Ecology and Evolution című szaklapban megjelent tanulmány szerint a gyógyszerekkel és a kezelésekkel az ember hatályon kívül helyezett olyan évmilliók alatt kialakult egyensúlyi állapotokat, amelyek határt szabtak az evolúció egymásnak ellentmondó szelekciós nyomásának és kompromisszumokat eredményeztek. A felegyenesedett járás például egyensúlyozó mutatvánnyá változtatta a szülést - hangoztatta Mitteröcker, a Bécsi Egyetem Elméleti biológiai tanszékének munkatársa. Egy széles női csípő biztosítja a biztonságos szülést, a vékony csípő azonban jobban tartja a belső szervek súlyát. Egy nagyobb babának jobbak a túlélési esélyei, a nagy méret azonban azt kockáztatja, hogy nem jut át a szülőcsatornán.
"A szinte teljesen veszélytelen császármetszés megreformálta a szüléskísérést az 1950-es évektől, ezzel felbontotta ezt az evolúciós egyensúlyt. Mivel azóta a szűk csípőjű nők is probléma nélkül hoznak nagy gyerekeket a világra, szinte teljesen eltűnt az evolúciós nyomás, amely szélesebb szülőcsatornához és kisebb újszülöttekhez vezethetett volna" - fejtette ki a szakértő. Evolúciós szempontból most előnyösebbek a szűk csípőjű nők és az óriásbabák. "Az elmúlt 60 évben ezáltal fél százalékponttal megnőtt a medence és a fej közötti aránytalanság, a téraránytalanság aránya" - mondta Mitteröcker.
Ha két szelekciós nyomás közül az egyik orvosi fejlődéssel csökkenthető, akkor a másik néhány évtizeden belül az emberek testi jellemzőinek evolúciós változásait idézheti elő. A női medence és a gyerekek feje esetében azonban még nincs kimondva az utolsó szó - vélte a szakértő. Az egyre jobban fejlődő újszülött-ellátásnak köszönhetően a nagyon kicsi újszülötteknek is egyre jobbak a túlélési esélyei, a medencefenék gyengeségeinek többszöri kezelése pedig csökkenti a szűk medence miatti szelekciót.
