A Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikán (STéG) az elsődleges feladat az emlődaganatos, illetve egyéb okból emlősebészeti kezelésen átesett betegek ellátása. A plasztikai sebészet azonban egy úgynevezett multidiszciplináris – vagyis több területet is érintő – szakma, nagyon sok szakterülettel együttműködnek az azonnali helyreállítások elvégzésének érdekében – idézte a Semmelweis Egyetem oldalán megjelent közlemény a munkacsoport vezetőjét, dr. Klárik Zoltánt.
Mint mondta, jellemzően a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, az Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinika, az Ortopédiai Klinika, a Traumatológiai Klinika és a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika betegeinek plasztikai műtétjeit látják el. Van kollaborációjuk továbbá a Szemészeti Klinikával, a legutóbb pedig a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán segítettek helyreállítani egy szívműtéten átesett beteg mellkasfali deformitását.
Különleges szövet- és csontpótlási eljárásokkal dolgoznak
A fej-nyaki daganat eltávolításakor hiány keletkezik a szájüregben vagy a garaton, és ezt nem mindig lehet helyi vagy regionális lebenyekkel zárni. Ilyenkor speciális műtéti technikára van szükség.
A szájsebészeten nagy számban operálnak szájüregi daganatokat, amit úgynevezett szabad lebenyes műtéti technikával szoktunk zárni, ami azt jelenti, hogy az emberi testből, akár annak egy távolabbi pontjáról bőr- és izomszövetet távolítunk el vérellátással együtt, ami számára a »transzplantáció« során keresünk egy befogadó érhálózatot, és speciális mikrosebészeti technikákkal összeillesztjük, így biztosítva a szövet vérkeringését” – magyarázta a plasztikai sebész.
A szakember kitért arra is, hogy nagyon sok csontpótló műtétet is végeznek a szájsebész kollégákkal, jó- és rosszindulatú daganatos elváltozásokat követően egyaránt. Ilyenkor a lábból kivesznek egy csontdarabot, majd speciális 3D-sablonok segítségével megformálják azt, úgy próbálják meg kialakítani az állkapocs formáját. „Fontos, hogy ilyenkor saját szervezetből nyert anyagot használunk, ami később nem fog kilökődni. A lábból kivett csontot ilyenkor »feláldozzuk« ugyan, de ez nem befolyásolja a beteg mozgását vagy életminőségét” – tette hozzá.
