Az Egyesült Államokban közel tízmillió nő és egymillió férfi szenved evészavarokban, a nők 90 százaléka 12 és 25 év közötti. A bulimiások evési rohamaik után hánytatják magukat, míg az anorexiások korlátozzák a bevitt étel mennyiségét és veszélyesen lefogynak, mert még akkor is kövérnek látják magukat, amikor már nem azok. Néhány éve az evészavarokért a szigorú édesanyákat és a távolságtartó édesapákat okolták, azonban ma már úgy vélik, nem ezek okozzák a kórképeket.
"Már tudjuk, hogy minden evészavar valódi betegség, nem életmód" - mondta el Dr. Ovidio Bermudez, az oklahomai Tulsában található Laureate Pszichiátriai Kórház és Rendelőintézet evészavar-programjának orvosigazgatója, a Nemzeti Evészavarok Társasága igazgatótanácsának tagja. Friss vizsgálatokból az derült ki, hogy a tizenévesek jobban kontroll alatt tudták tartani étkezési szokásaikat, ha családjuk támogatta őket.
Az egyik kutatásban 80 bulimiás tinit felerészben hagyományos pszichoterápiával, felerészben családterápiával is kezelték és kiderült, hogy utóbbi esetén hat hónap elteltével kétszer annyi esetben értek el sikert, mint a hagyományos pszichoterápiával. Egy másik kutatásban 32 tizenéves anorexiás lányt követtek nyomon, három év elteltével a családterápiát is magában foglaló kezelés hatására 75 százalékuk került remisszióba.
A családterápiát arra használják fel, hogy a család támogassa az anorexiás fiatalt az evésben és a hízásban, míg bulímia esetén a család feladata az lenne, hogy rendszeres étkezésekkel megelőzze a falási rohamokat. A szakértők a következőket javasolják a szülőknek:
- Ismerjük meg a helyzetet. Olvassunk a problémáról, nézzünk utána a dolgoknak az interneten.
- Legyünk érzelmileg is jelen.
- Ne tagadjunk, keressünk azonnal segítséget.
- Tartsuk be az utasításokat. A legjobb kezelési tervek személyre szabottak.
Az első idézett tanulmány az Archives of General Psychiatry folyóiratban, a második az Eating Disordersben jelent meg.
Forrás: Medipress hírszolgálat
