Knut Gjesdal professzor az Európai Kardiológiai Társaság Kongresszusán mutatta be azokat az eredményeket, melyet 1974 és 2003 között kezdett felmérésekre alapoztak. A tesztalanyok látszólag semmilyen egyéb szívbetegségben nem szenvedtek. Összefüggés csak férfiak esetén mutatkozott, női sportolók esetén nem. Mindazonáltal nem ismert, a testmozgás milyen küszöbértékétől jelentkezik a pitvari remegés (fibrilláció) megemelkedett kockázata.
A pitvarfibrilláció kialakulását számos betegség, illetve életmódbeli tényező befolyásolja. Az arra utaló jelek évekkel megelőzik a tényleges szívritmuszavar megjelenését, emiatt az esetlegesen fennálló kockázati tényezőket rögzíteni kell, és az érintett egyéneknek rendszeresen orvosi ellenőrzésen kellene átesniük. A kockázati tényezők elemzését számos egészségügyi tanulmány célul tűzte ki, ebben szerepel a szabadidős testmozgás is.
A norvég tanulmány megállapította, hogy az intenzív gyakorlatok 2-3-szorosára növelik a pitvarfibrilláció esélyét férfiak esetén. Mindazonáltal a rendszeres testmozgásból fakadó előny ellensúlyozza a szívritmuszavar kockázatát. Az analízis 428.519, 30 és 81 év közötti egyénre terjedt ki. Az aktivitásokat négy kategóriába sorolták: pihenés (olvasás, tévézés, más, terhelést nem okozó tevékenység), enyhe fizikai terhelés (sétálás, kerékpározás, egyéb, heti 4 órát nem meghaladó tevékenység), közepes (heti 4 óránál több szabadidős sport, kertészkedés), intenzív testmozgás (rendszeres kemény edzés vagy versenysport). A vizsgálat célja annak azonosítása volt, hogy a későbbiekben kialakulhat-e pitvarfibrilláció. A tanulmányból minden olyan egyént kizártak, akinél olyan szívbetegség volt jelen, mely szívritmuszavart von maga után (például magas vérnyomás, koszorúér-betegség, keringési elégtelenség).
A vizsgált populációból 1183 férfi és 609 hölgy szorult flecainid-kezelésre. A flecainid egy olyan gyógyszer, ami megakadályozza a pitvarfibrilláció kiújulását, azonban csak közel normális szívműködésű egyének szedhetik, ugyanis szívritmuszavar mellett akár végzetes is lehet a kezelés szövődménye. A pitvarfibrilláció erős összefüggést mutatott a fizikai aktivitással. Ez azért érdekes, mert a pitvari remegés megnöveli a szívroham és a stroke (szélütés) kockázatát. Mindazonáltal azok az egyének, akik rendszeresen sportoltak, más rizikótényezők szempontjából sokkal jobb képet mutattak: egészségesebbek voltak, alacsonyabb volt a szívfrekvenciájuk, a vérnyomásuk, a koleszterinszintjuk, és kevesebbet dohányoztak.
